Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom

40

nunk, hogy ez a legújabb kiadvány tudományos szempontból nem mondható sikerültnek.

A helyesen kitűzött cél az volt: élvezetes és népszerű módon bevezetni a íilozófia problémáiba, amihez szerző nem az u. n. rendszeres utat, hanem a történeti utat választotta, tehát a gondolkodás történetén végigvezetve akar megismertetni a bölcselet mivoltával. Csakhogy az egész munkából az tűnik ki, hogy ez a feladat túlhaladta erejét. Szerzőtől érdemes dolgokat ismerünk a klasszika-filologia teréről (A görög misztériumok, A régi rómaiak mulatságai, stb.) és a hittudomány köréből (Az evangélium bölcseleté) — de a filozófia terén — sajnos — hiányzanak kellő szakismeretei, amint az általa felhasznált szakmunkák is hihetetlenül csekély számuak.

így azután a munka lépten-nyomon a dilettánst árulja el és az érdemes szerző minduntalan kellemetlen tévedésekbe esik. így pl. nincs tisztában a filozófiai „rendszer“ és „irány“ fogalmával; nem tudja a különbséget a transcendens és transcendentális között; Platonról azt tanítja, hogy minden ismeret érzéki előadásból (?) ered, Eucken szerinte prot. pap, stb. Tulajdonkép csak 2 fejezetben mozog biztosabban, a IV-ben (Keresztyén bölcselet) és Vl-ban (Szociális bölcselet).

Azt természetesen nem vehetjük a szerzőtől zokon, hogy a philo- sophia perennis álláspontján áll, de azt igen, hogy ha már nem szakember, miért nem követte híven főforrását (Eislerfil. lexikonát) mert amit a sajátjából hozzáad, többnyire zavaros és felszínes. így ép a bevezető és összefoglaló fejezetek a legkevésbbé sikerültek. Ehhez járul szónokias, terjengős előadása, mely a problémákat nem tudja világosan, szabatosan kifejteni, úgyhogy könyvét, melyet talán csak kényszerűségből irt meg, — mint ő reméli — nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy az egész magyar intelligencia, de kivált egyházi férfiak és jogászok haszonnal forgassák. Sz. Ö.

Eiert V.: A lutheri egyház tanrendszere. Ford. H. Gaudy L. Budapest, 1926. 76. lap.

Elért a fiatalabb német teológiai professzori gárda egyik legkiválóbb tagja. Bár nem lehet őt az erlangeni iskola néven ismert theologiai irány követőjének tekinteni, mégis jelenlegi működési helyének, Erlan- gennek a tradícióit őrzi, határozott lutheri alapon álló egyháziassága tekintetében. Ennek ad hangot ebben a magyarra fordított kisebb művében is, amely csekély terjedelmében is egy teljes és egymással szerves összefüggésben levő dogmatikai és etikai rendszer alapvonalait nyújtja.

Elért művének magyarra fordítása kétségkívül helyes gondolat volt, mivel magyar nyelven eddig önálló ev. dogmatika és etika nem jelent meg (Masznyik E. dogmatikája ti. n. történeti dogmatika, nem önálló rendszer.) Másrészt kis terjedelme folytán alkalmas a nagyobb elterjedésre s ezáltal egyházias érdeklődésű müveit közönségünknek is sok értékes irányelvet nyújthat.

Ami a fordítást magát illeti: kétségtelen, hogy a fordítónak nehéz feladattal kellett megküzdenie. Theologiai szaknyelvünk fejletlensége tökéletes fordítást eleve lehetetlenné tesz. S különösen nehéz egy ilyen