Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Külföldi lapszemle
402 indulatok fejlődnek ki, pl. dac, irigység, gyűlölet, melyeknek zöngéje még akkor is kiérzik, ha már felnőtt beszél régi nevelőjéről. Egy 11 éves kisleány bevallotta, hogy neki mindig nagy gyönyörűséget okoz, ha látja, hogy másokat vernek. Hogyan tanítsunk pl. állatvédelemre gyermekeket, ha mi is állati módon kínozzuk őket ? A fenekelés a közelfekvő sexuális sphära miatt a gyermekek nemi életére is erősen kihat. Ellen Key az iskolai perverzitásokat ide vezeti vissza. Sok államban már régen nem vernek, pl. Amerika, Dánia, Szászország, Japán. Ha majd minden nevelő komolyan és sokat foglalkozik a pszichológiával, akkor a gyermeki hibákat más szemmel fogják nézni és elszoknak a durva ütlegeléstől. Az iskola együttműködése a pályaválasztási tanáccsal. Egy kisvárosi rektor szól ehhez a fontos problémához: Karatádt rektor. Az egész cikk a kisváros szemüvegén keresztül nézve szól a problémáról. Nagyon fontosnak tartja, hogy mindenki már idejekorán megvizsgálja önmagát, hogy van-e testi-lelki ereje a választott pályára. Az iskolának nagy szerepe van a pályaválasztási tanácsban. A német kultuszminiszter elrendelte, hogy a tanárok szaktudásukkal álljanak szolgálatába az ilyenfajta intézményeknek. Sőt a szellemi munkásközvetitést is ajánlja az iskoláknak azzal a mérséklettel, hogy egyes helyekre ne csak a saját iskolájuk növendékét, hanem a legmegfelelőbb erőt alkalmazzák. A miniszteri rendeletet vizsgálja meg a cikk szerzője a maga kisfalusi szemszögéből és arra a következtetésre jut, hogy nem egészen helyes a miniszter rendelkezése. Nem pedig azért, mert a tanítót a munkahivatal írnokává teszi (50—60 kérdő pontos ívekre kell megfelelni a tanítónak) s mert ez évre már akkor jött meg a rendelet, amikor már 110 tanítványa közül csak 6-nak nem volt megfelelő helye. Nehéz az iskolának a gyermek felől jelentést tenni. A jelentéstől a hivatalbalépés napjáig annyi idő van, hogy gyakran már mást jelentene a tanító akkorra s a hivatal egy rossz jelentés alapján dolgozik. Sok olyan kérdés van, amire nem lehet kérdőpontos iveken felelni s amire egy kisvárosban élő és forgolódó tanító élettapasztalata alapján jól megtudna felelni. Hogy gondolja ezek után szerző az iskola és a munkahivatal szoros együttműködését? 1. A szülői felvilágositások az iskola különböző estélyein történjenek meg. 2. Gondoskodjék az iskola arról, hogy a hivatalos szerveknek kellő áttekintése legyen a gyermekről. 3. A hivatalos tanácsadó csak annyiban vegye igénybe az iskolát, amennyiben az elkerülhetetlen. Az ismétlés problémája a munkaiskolában. W. Kanther tollából érdekes fejtegetés. Még ma is csábítja az embereket az a gondolat, hogy másokat tudásuk tömege szerint Ítéljen meg. Sok tanító ma is abban látja működése célját, hogy a tanulót életrekészültében névvel, számmal, adattal tömje meg. Az új iskola célja az életrenevelés. Sok tudást csak a kiválasztott pálya irányában követelő. De az élet azt is megkívánja, hogy az egyének akarata, ösztöne, érzéke, emberismerete is kifejlett legyen. Ezen a ponton nem segítik sem a jól betanult költemények, sem Ázsia jólismert folyói az embert. A csupán tudásra építő iskola arra készít, hogy
