Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Megjegyzések
388 Az egyházkerület) elnökség hatáskörét szabályozó tizedik cím I. fejezete, ezt a hatáskört az idézett 11. §-al összhangban körvonalazza. Ennek dacára újabban mind inkább észrevehető ama törekvés, mely a püspöki hatáskört és tisztséget mind inkább igyekszik eredeti „primus inter pares" jellegétől megfosztani s oly irányban fejleszteni, amely merőben ellentétben áll az evangéliumi egyház alapelveivel. Már a püspöki földek kérdése is ily felfogásban nyert megoldást, mert noha a földbirtokrendezésröl szóló törvény szerint csupán magasabb egyházi közűletek részére juttatható földbirtok, mégis az O. F. B. egyes ítéletei a földeket a püspökségnek — ami nincs — ítélték meg, — mig más ítéletek, melyek az E. A. és a földbirtokrendezési törvény helyes értelmezése szerint a juttatott földet az egyházkerületnek ítélték meg, — utóbb egy év múlva, „tolihiba" kiigazítás címén akként helyesbittettek, hogy a megítélt földek jövedelme a püspöki javadalom céljait szolgálja. Noha gyakorlati szempontból talán senki sem kifogásolhatja jóhiszeműen azt, hogy az evang. püspökök javadalmát az á lamhatalom földbirtokban biztosította, — mégis az államhatalomnak a bírói gyakorlatban kifejezésre jutott eme jóindulatú ténye, a strictum jus szempontjából ellentétben áll úgy a földreform törvénnyel, mely magasabb egyházi közűletről szól, nem pedig püspökségről, mint az egyházi alkotmánnyal, mely ugyancsak nem ismeri a püspökség, hanem csupán az egyházkerűletí elnökség és püspök fogalmát. További lépés ezen a hibás nyomon a zsinati javaslat 214. §-a, mely szerint a püspökké választott lelkész, püspökké beiktatásával megszűnik eddigi egyházközségének rendes lelkésze lenni és jogot nyer a lelkészi teendőknek az egész egyházkerületben való elvégzésére. A javaslatnak ez a hierarchia kiépítésére írányúló kísérlete még csak pium desiderium, bár a legújabb gyakorlat már is megvalósítani törekszik. Remélhető azonban, hogy az összeülendő zsinatnak bölcsesége majd módot fog találni a javaslat eme fattyúhajtásának lenyesésére, mert ez a tervbe vett intézkedés egyrészt keresztűltöri a meglevő s a püspökkel szemben is hatályos, egyesek szemében azonban szálkát képező ősi parochusi jogot, másrészt ugyancsak beleütközik az E, A. 11. §-ába, mert oly lelkészt ültet minden egykázközség nyakára, akinek hatalma nem az egyházközségből, hanem az egyházkerületből ered. A jelenleg hatályban levő új nyugdijíntézeti szabályrendelet 11. §, 5. és 17. §. c) pontja is ezen a vágányon haladó, burkoltan becsempészett és az alkotmány alapelveivel ellentétben álló intézkedés, mert e szerint az egyházi közérdek halasztást nem tűrő megvédelmezésének szüksége esetében, a püspök előterjesztésére történik a nyugdíjazás. De lege ferrenda ugyanis vitatható, hogy megvolt-e a joga az egyetemes közgyűlésnek az alkotmányban megállapított püspöki hatáskört ily értelemben kibővíteni, s helyes volt-e az egyházkerűletí felügyelő congruens jogkörét ebben a vonatkozásban csorbítani, mert ez a püspöki jogkiterjesztés semmiesetre sem vonható az E. A. 120. §- ában meghatározott főpásztorí jogkörbe. De lege lata, azonban egyelőre kénytelenek vagyunk számot vetni
