Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 10. szám - Szelényi Ödön: Jelentés az Országos Evangélikus Tanáregyesület 1927–1928. évi működéséről
377 réginek az értékeit és fő elveit, sokszor szó szerint követik, de haladást is jelentenek, kivált a történelemtanítás és élő nyelvekről szóló fejezetekben, ahol felhasználták a világháború folytán megváltozott bélés külpolitikai konstelláció tanulságait. Ezzel függ össze, hogy itt-ott talán túlkonzervativ szellem nyilvánul meg benne, igy mikor azt mondja pl.: „Maradjon meg az iskola azoknak az íróknak a méltatásánál, akiket klasszikusoknak tekintünk s akikre nézve a kritikai értékelés eredménye nagyjában egyöntetű“. Ez ugyanis Ady kizárását jelenti, amit a magam részéről azért tartok hibának, mert sokkal jobb, ha ezt a kétségkívül nagy tehetséget az iskolában jellemezzük összehasonlítva a nagy klasszikusokkal, amikor a tanulók helyes szempontot nyernek a megítéléséhez, mintha maguk fordulnak hozzá és akkor több mérget, mint mézet szívnak belőle. A második nagyjelentőségű eseménye az évnek a III. egyetemes tanügyi kongresszus és a vele kapcsolatos tanügyi kiállítás. Ez a kongresszus nem állt a mámoros boldogság és öntudatos büszkeség jegyében, mint az 1848-iki első, vagy az 1896-iki ll-ik, de nem kevesebb lelkesedés és törhetetlen kötelességtudás hozta össze ezúttal a csonkaország oktatóit avégből, hogy irányt szabjanak a nemzeti alapokon nyugvó közoktatásügynek, hogy egységes iskola-szervezetet létesítsenek és hogy végül a tanügyi munka kellő értékelésének a módozatait megállapítsák, A plénáris-gyűlések és a húsz szakosztály ülései egyaránt gazdag programmot dolgoztak fel. Reméljük, hogy mindez nem lesz írott malaszt, hanem hogy a hozott határozatok gyümölcsöző hatása ki fog terjedni közoktatásunk minden ágára. Egyesületünk is kellőkép kivette részét a kongresszus munkájából. Mindjárt az előkészítő bizottság munkálataiban szerepelt Böhm D. igazgató. Ugyanőt, valamint Haberehrn G. és Mohr Gy. kartársakat küldte ki egyesületünk hivatalos képviselőkül. Haberehrn a középiskolai énektanításról jelentett be felolvasást, Mohr pedig „Nemzetvédő tanterv és a magyar fogalmazástanitás reformja“ címen, Magán a kongresszuson tagtársaink közül szerepeltek: dr. Laurenczy Vilmos, aki „a mezőgazdasági tanárképzésről“ és „Mezőgazdasági szakoktatásunk“ mai helyzetéről értekezett és Oppel Imre, aki a művészeti nevelésről tartott előadást. Végül megemlítjük, hogy a titkárt dr. Weszely Ödön, a pedagógiai szakosztály elnöke, „A pedagógia tanítása és a pedagógiai ismeretek terjesztése" címen tartandó előadásra kérte fel, melyre azonban a titkár Németországba tervezett tanulmányútja miatt, nagy sajnálatára nem vállalkozhatott. Az idei országos tanügyi kiállításnak jellemző vonását főleg egyetemes volta adta meg, amennyiben a óvodáktól fel az egyetemig valamennyi iskolafaj képviselve volt benne. A beküldött anyag oly gazdag volt, hogy a székesfőváros hatalmas középülete is csekélynek bizonyult befogadására, legalább is egyes termekben annyira zsúfolva voltak a kiállítási tárgyak, hagy, még pedig többnyire a vidéki intézetek, alulra kerültek és igy láthatatlanokká váltak. Hiba volt továbbá, hogy a tanügyi kiállítás csak jun. 29-től jul. 7-ig volt nyitva és végül, hogy nem csináltak elegendő propagandát. Egyébként mind a kiállítás rendezéséről, mind gazdag tartalmáról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk.
