Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom

Noms propres a kötetben előforduló személyek főbb életrajzi adatait (születés, halál, állás) sorban közli, Sautternnél ez hiányzik, holott fent- írt tanúlmányom ismertetése során a Rousseau-Társaság Évkönyve (Annales de la Société Jean-Jacques Rousseau, t. X. p. 236—237), tehát egy rendelkezésükre álló elsőrendű francia forrás is megemlítette kutatásaim nyomán a Sauttern születése, halála éveit, származását és a kir. kamaránál viselt fogalmazói tisztségét; hasonlóképen, bár Luxembourg tábornagy levelében mint „magyar tisztet“ (officier hongrois) említi ifjúnkat, a Correspondance közrebocsátói egy lapalji jegyzetben a Streckeisen-féle, ezelőtt 64 évvel kiadott levelezés egy téves megjegyzése alapján csak ennyi tájékoztató adatot közölnek róla: „német kalandor" (aventurier allemand): természetesen arról sem ejtenek szót, hogy mikor kerülhetett Sauttersheim Rousseau közelébe, Mőtiers-be ? A kiadók s közelebbről Plan abbeli eljárása, hogy a Sauttersheimról általam földerített adatok használatát elhanyagolva, ma is a régi, téves adatokat bocsátják világgá, annál súlyosabb beszámítás alá esik, mert én 1926. nyarán, Párizsban időzésemkor — tekintettel arra, hogy magyaréi írt dolgozatom sok tájékoztató adatát nem igen tudná használni — egyenesen felajánlottam neki, hogy Sauttersheimre vonatkozólag szívesen szolgálok a levelekhez felvilágosítással, de ő ajánlatomra nem reflektált. S itt az eredmény : már eddig két ide tartozó levél kihagyása, az életrajzi adatok nem ismerése s Sauttersheim kilétének téves megállapítása. Rácz Lajos.

Mitrovícs Gyula: A magyar esztétikai irodalom története.

Debrecen — Budapest 1928. 446 1.

Avatott tollú szerző nagy szorgalommal, lelkiismeretes buzgósággal végzett hézagpótló munkája e vaskos kötet. Sok részletének megírásához, egyes, ma már talán névszerínt sem ismert írók esztétikai vizsgálódásainak ismertetéséhez fel kellett kutatni régi, poros folyóiratokat, cikkeiket ki kellett onnan ásni s őket újra értékelve bele állítani a magyar esztétikai irodalom történetének folytonosságába. Nem járt úgyan töretlen utón az illusztris szerző. Az, aki emlékének van e kötet szentelve, Jánosi Béla, már több író történetét feldolgozta. E nyolc íróról szóló kéziratát szerző a debreceni egyetemi könyvtárban helyezte el, hogy később, ha valaki meg akar győződni arról, mennyire használta fel e kéziratokat műve kidolgozásánál, egybevetés céljából a kutató rendelkezésére álljanak. Azonban már az elindulásnál látta, hogy neki kell az anyagot művében összegyűjteni. Nevezetesen Pintér Jenő felhívta, hogy Jánosi Béla elhunyta után a magyar irodalom kézi könyve számára is Írja meg a magyar esztétikai irodalom történetéről szóló fejezetet. Eredetileg 2—3 íves fejezetnek szánta, de — szerencsére — a magyar esztétikai irodalom a bibliai özvegy olajos korsójának bizonyult, folyton ömlött belőle az anyag s kikerekedett egy csaknem ötöd- félszáz oldalnyi könyv, 19-edik mű a szerző önállóan kiadott műveinek sorában. (Egvröl, a Schwegler-forditásról, úgylátszik, elfeledkezett.)

A műhöz a kiváló író előszót irt, melyben a mű létrejöttének körülményeit ismerteti. Azután tartalomjegyzéket ad, mely után Beve