Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 9. szám - Megjegyzések

349 tekröl bizonyos tekintetben elveszi azt a jogot, hogy azok véglegesen állapíthassák meg minden egyes tanulónak minden érdemjegyét. Ebből aztán könnyen előállhat az is, hogy a kétes előmenetelő, vagy feltűnő hanyagságot tanúsító tanulóknál nem „egyes-egyedül az évközben szer­zett tapasztalatok szolgálnak alapul" (állami Rendtartás 101. §.) a ta­nulók felsőbb osztályba való lépésének megállapításánál, hanem a tanár­karon kívül álló egyéneknek is befolyása lehet esetleg arra. Ez köz­tudomás szerint nem egyszer okozott már kellemetlen huzalkodásokat s megvan az a hátránya is, hogy a tanulóban azt a gondolatot keltheti, hogy felesleges az egész éven át lelkiismeretes munkát végeznie, úgyis célhoz jut, ha az év végén fog a munkához, mert sikerült vizsgái fele­lete kireparálja egész évi hanyagságát; bár másrészről az is igaz, hogy állami kartársainktól egyre sűrűbben halljuk a panaszt a miatt, hogy mióta a tanulók tudják, hogy osztályzatuk az összefoglalások előtt meg­tartott osztályozó értekezleten véglegesen megállapittatott s az össze­foglalásokon adott feleleteiknek érdemjegyeik megállapítására befolyása nincs, nem egyszer egyáltalán nem is fordítanak gondot, figyelmet és szorgalmat ezekre az összefoglalásokra s igy az ezeken felmutatott eredmény sokszor sokkal gyengébb, mint annak a valóságban lennie kellene s éppen ez kerül a nagy nyilvánosság elé. Ezeket a ferdesé- g'eket, vagy fogyatkozásokat kell a Rendtartásnak a jövőben kiküszöbölni, Gulyás kollegám megrovólag mondja Rendtartásunkról, hogy „a gyakorlat már is mennyi hiányosságát fedezte fel 1" De hiszen ez min­den rendtartásnál igy van. Az állami Rendtartás 1926-ban jelent meg s mennyi módosítás történt azóta rajta, némelyik §-án már több ízben is ! S ez nem is lehet másként, mert az élet, a gyakorlat új meg új ese­teket hoz elő, amelyek szükségessé teszik a módosításokat. Nem tartom a Rendtartás fogyatkozásának azt sem, hogy „nem számolt a megszállt területekről átjövő s vizsgázni óhajtó növendékek esetével sem". Hiszen ha a Rendtartás megjelenése alkalmával érvény­ben lévő esetekre vonatkozólag rendelkezéseket adott volna, hol vol­nának azok már azóta! Hiszen azóta megváltozott a mi középiskoláink szervezete is, meg a megszállt területeken lévő középiskoláké is, sőt ez utóbbiaké szinte évről-évre változik. Ez a kérdés valóban sok ta­nári testületnek okozott már fejtörést s fog okozni a jövőben is mind­addig, míg a tanügyi kormány nem intézkedik, hogy minden évben alaposan ismerhessük a megszállt területeken levő középiskolák szer­vezetét és tantervének főbb részeit s ezek alapján dönthessünk e kér­désekben, mert főként a vidéki középiskolák tanártestületeinek egy­általában nem áll módjukban, hogy az évről-évre változó tanterveket alaposan megismerjék s ezek alapján pontosan és lelkiismeretesen ál­lapítsák meg a hozzájuk forduló, megszállt területekről jövő tanulók különbözeti vizsgálatának anyagát. Domby László. 5. A „példás“ magavíseleti jegy. A Protestáns Tanügyi Szem­lében a 297. lapon ezzel a címmel közölt „Megjegyzéssel" nem értek mindenben egyet. Mivel még ugyanazon iskola kebelében is gyakran ellentétes az eljárás ebben a tekintetben, én is elmondom röviden vé­leményemet, hogy a felfogás tisztázásához némileg hozzájáruljak.

Next

/
Thumbnails
Contents