Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Megjegyzések
rencsétlenségben még jobban erősödött volna a közegyház rovására s oly károkat okozott, melyek többé talán helyre nem hozhatók. Itt csak egyet említek s ez: theológiai fakultásunk elvitele a fővárosból és az ország legtávolabbi részén való felállítása. Fakultás egyetem nélkül, ez a jelen szignaturája! Inkább lett volna akadémiánk fakultás nélkül, de az egyetem és könyvtárak közelében. ... Én ebben meghódolásunkat látom Rómával szemben és Róma győzelmét . . . Rendkívül fontos lett volna lelkészeinknek egyetemi városban való képzése. Lelkészeinknél a mély belső hit mellett szükséges hovátovább az egyetemes képzettség és műveltség, mert e képzettség nélkül még a szektáknál is alacsonyabb helyre sűlyedünk. De ha tovább nézünk egyházunk viszonyára, szemben az állammal s általában felsőbb és alsóbb egyházkormányzatunkra, azt látjuk, hogy egyházunk a hiú remények és csalódások egyháza ! . . . Főkérdése és teendője lenne a zsinatnak az egyházkerületek arányosítása és az egyházmegyék kikerekitése is . . . Egyházunk túlszegény arra, hogy törpe kerületeket s az azokkal járó szinekurákat fenntartsa...“ „Nem hagyhatom szó nélkül, hogy újabbkori egyházi életünkben nagy szerepet kezd vinni egy azelőtt nálunk teljesen ösmeretlen szó : a reprezentálás . . . Nekünk minden fillérünkre sokkal fontosabb ügyek támogatására van szükségünk, mint a külső, keveset érő, múló repre- zentálásra — a beteg kor keveset érő divatjára.“ (i. m. 9—12. lap.) Sz. Ö. 3. Megszállt területről átjövő tanulók. A Prot. Tanügyi Szemle 1928, 264. lapján említettük, hogy a megszállott területekről átjövő növendékek vizsgáiról teljes bizonytalanság van. Az egyes igazgatók sokszor tanácstalanúl állanak pl. a különbözeti s honosítási érettségi bizonyítványok és érettségiztetésekkel szemben. Igaz ugyan, hogy a minisztérium magának tartotta fenn a vizsgaanyag megállapításának ügyében a döntést, de az engedélyezést a főigazgatókra s a felekezeti főhatóságokra bízta. Maga a minisztérium azonban többször ellenkezőleg intézkedett. Pl. vizsgát kívánt tétetni a tanulóval a természettanból s a történelemből; más esetben a természettanból és bölcseleti előtanból, pedig bizonyos, hogy a magyar nyelv s irodalmat, ha tanítják is, nem olyan terjedelemben tanítják, mint nálunk s ezért kívánatos ezekből is a vizsga letétele. Az is bizonyos, hogy ezeknek a megszállt területi iskoláknak tanterve s tananyaga évről-évre változik. Pl. Erdélyben a németet szintén szükebb térre szorítják. Kellene egy központi szervnek lenni, amelynek az lenne a kötelessége, hogy ezeket állandóan figyelemmel kisérje. A tiszáninneni egyházkerület középiskolai tanügyi bizottsága old. 22-én épen e kérdéssel foglalkozván, nagyon helyesen azt a határozatot hozta, hogy a nemzeti tárgyakból (magyar nyelv és irodalom, magyar történet, Magyarország földrajza) kell megkívánni a különbözeti vizsgát s a többiből csak akkor, ha nagy az eltérés. Kívánatos volna, hogy e kérdés a többi iskolában is megbeszélés tárgya lenne s egyöntetű eljárás alakulna ki. Gulyás József,
