Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 9. szám - Dr. Szlávik Mátyás: Nietzsche gondolatai a felsőbb oktatásról

Nietzsche gondolatai a felsőbb oktatásról.

lóan filozófus, költő és művész volt egy személyben, maradandó gondolatai vannak mai modern kultúrvilágunkhoz. Felsőbb embertípusának, amelynek rajzát „Zarathusztra“ c. hires művében adta, u. n. „Übermensch“ eszményképének is vannak maradandó vonásai. De van mondani valója felsőbb oktatásügyünk, főleg a német egyeteminek kérdéséhez is.

Nietzsche világnézeti fejlődésében tudvalevőleg három korszakot különböztetünk meg. Az első aeszthétikai ifjúsági kora, amelyben Schopenhauerhez,a bölcselőhöz és Wagnerhez, a zeneköltőhöz csatlakozva a művészetben látja az életideált. A második, ú. n. felvilágoso- dási átmenet korában a tudományos ismeretszerzésben látja a legfőbb célt. A harmadikban, Schopenhauer akaratelméletéhez csatlakozva, a „hatalomhoz való akarat“-ban s annak legfőbb típusában: az „Über- mensch“-ban látja a legfőbb kultúrértéket.

Az általános emberi művelődés hangsúlyozásában Nietzsche a humanistákkal találkozik s itt a német Goethe—Schiller-féle klasszicizmus befolyása alatt áll, de már az antik műyeltség elsajátításának eszközeiben eltér tőlük s erősen korholja a német középiskolák inkább külső nyelvtani, mint belső tárgyi, ízlés- és jellemképző módszerét. Mai „klasszikus műveltségünk" modern érzésünkre idegen és érthetetlen. Csak a német nyelv és irodalom, tehát a valódi nemzeti művelődés vezethet igazi klasszikus műveltségre. Klasszikus költőink és művészeink — úgymond — az igazi műveltek s csak azokon át vezet a pedagógiai út a valódi klasszikus s a hellén műveltség megértéséhez. Ennek eszköze az anyanyelv művészileg komoly és szigorú kezelése. A német klasszikusok a mi tanítómestereink és igazi vezetőink a pedagógiában is.

Az ifjúság nevelésének és képzésének alapja tehát nemzeti és igy művészi jellegű. A művészetet, főleg a zenét illeti meg az első hely az ifjúság nevelésében.

Ennek a célnak Nitzsche szerint a mai német középiskolák nem felelnek meg. Azokban az ember-képzés helyét a tudós-képzés s az egyéni nevelést az általános műveltség váltotta fel. E tudós intézetekben ma több a logikailag formális és történeti, mint az általános emberi nevelés és oktatás. „Intellektualizmus és historizmus" ennek az egyoldalú művelődésnek a neve. A tudós férfi s nem a szabad művelt ember itt a főcél. Ez a hamis kultúrfogalom indította Goethét is annak