Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Külföldi lapszemle
318 pontból kezelő fokon a szószerint való fordítást nem sokat érőnek, sőt gyanús módszernek tartja a szerző. Középső osztályokban inkább meg lehet engedni; maga is kielégítő sikerrel alkalmazza, de itt akkor sem áll meg, hanem azonnal áttéteti a szöveget jó németségre. Jó, ha a latin nyelv tanára alkalmi intézkedéseiben, meg máskép mindennapi apró megszólitásaiban, beszélgetés közben lehetőleg a latin nyelvet használja. Milyen öröm az apróságnak, ha vezetőjét „salve magister“ s hasonló üdvözléssel köszöntheti. Mily nagyra van vele a megbízott, soros növendék, mikor hiányzó osztálytársairól latin nyelven tehet jelentést a tanárjának.* Egyébiránt fő és döntő tényező minden latin nyelvi oktatásnál a tanár személyisége, akiben, találóan jegyzi meg a szerző, a nevelői rátermettségnek, a tárgy lelkes szeretetével kell egyesülni. Ha e két értékes tulajdonság meg van benne, ha fiatal tud maradni a fiatalokkal és az antik világot eleven közelségbe tudja varázsolni, nincs rá eset, fejezi be lelkes szavait az értekező, hogy a szárnya alá fogott apró seregre egy régi római népdalnak e csípős szavait jogosan lehessen idézni: „littera amara pusillis". 5. „Aus der Praxis des mathematischen Unterrichtes auf der Mittelschale“, c. a. Dr. Fr, Drenekhahn avval az érdekes megjegyzéssel kezdi fejtegetését, hogy a dolgozó módszert megbecsülő (Arbeitsunter- richtlích eingestellte) tanügyi tanácsosok, igazgatók, felügyelők, tanárok ma már a látogatókat mennyiség- és természettani órákra vezetik legszívesebben. Okát is mindjárt megmondja, mert „a természet könyve kinyitva fekszik előttünk, csak más betűkkel írva, mint a mi ábécénk ; az ő betűit háromszögnek, négyszögnek, körnek, gömbnek hívják“ — mondja Galilei. Aztán az anyag természete is olyan, hogy rajta a dolgoztató módszer elvei gyönyörűen megvalósithatók. Az eljárás részleteit mellőzve, csak annyit emel ki a cikkíró, hogy az a sokat emlegetett dolgoztató módszer voltakép nem módszeres eszköz, hanem inkább elv, tanárnál, tanulónál állandó lelki hangoltságnak a kifejezése, amely a tiszta dogmatikumtól ép oly messze esik, mint a tiszta kézi munkától. Az e nemű mennyiségtani oktatás egész titka annyi, hogy a tanár majdnem teljesen tartózkodó állást foglal el a növendék mellett, csak segítséget nyújt olykor-olykor és gondosan vigyáz arra, hogy az ifjúi lélek a jelenkornak előtte feltáruló erőit kellőkép megértve, a benne szuny- nyadó hajlamok elébb csak szenvedőlegesen, majd mielőbb cselekvőleg, robbanásszerűen tevékenységre lendüljenek. A munkáltató és kutató módszerről (Arbeits und Forschungsunterricht) általános nagy vonásokkal tiszta képet nem lehet adni. A keretet kitölteni csak valószerű példákkal tudjuk. Ezeket a szerző természetesen saját tapasztalataiból meríti, melyek egyúttal a leánynövendékek dolgozás-módjának a megítélésére is alkalmasak. A leányok rajzait, jegyzi meg a szerző, azonmód, amint elkészültek, kijavitatlanul fényképésze- tileg tűnteti föl fejtegetése során. * A latin társalgás gyakorlatára jó eligazodást talál az érdeklftdö, Capollanus: „Sprechen sie lateinisch“ c. könyvecskéjében.
