Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom
308 félelem a tudományos témák kimerülésétől, félelem a rátermettség hiányától. Nem felejtkezik el szerző arról sem, hogy a különösen ma nagyon divatos „gyakorlati haszon" keresést néhány lesújtó szóval érintse és kiemelje az örök igazságot, hogy a tudományt saját magáért kell művelni, tekintet nélkül arra, lesz-e annak ad hoc valami gyakorlati eredménye, haszna is. Önálló ítélőképesség megszerzésére búzdit, kitartó tanulásra és ezzel kapcsolatban az akaratedzésre is. A munkakedv rúgóit keresi a hazafiasságban is és (talán kissé túlságosan hangsúlyozott mértékben) a dicsőségvágyban Az akarat betegségeinek egy külön fejezetet szentel, megbeszéli a hivatás, valamint a családi élet és a kutató munka között fennálló (akárhányszor nagyjelentőségű és igen fontos) viszonyt. Űtmutatást ad a tudományos kutatás menetére vonatkozólag és végigvezeti azon az olvasót a megfigyelés, illetve kísérletezéstől egészen a vezető hipotézis felállításáig, ill. a bizonyításig. Kifejti a tudományos munka megírására vonatkozó általános szabályokat és elénk állítja a kutatót mint mestert. Előadása végig üde, érdekes és lüktetőén eleven. Az ősz tudós mindenütt fiatalos lelkesedést áraszt maga körül. Hálásak lehetünk neki magáért a gondolatért is, hogy ilyen hézagpótló könyvvel gazdagította a világirodalmat és sokszorosan hálásak lehetünk az igen tisztelt fordítónak is, hogy kiváló munkájával az ismertetett művet gördülékeny és kifogástalan magyarsággal anyanyelvűnkre ültette át és ezáltal lehetővé tette, hogy a mi ifjúságunk is hozzáférhessen. Az igen tisztelt szaktárs úraknak szives figyelmébe ajánlom e munkácskát, mely kiválóan alkalmas arra. hogy a tudomány iránt komoly érdeklődést tanúsító ifjaknak hathatós támaszául szolgáljon és a kezdet nehézségein átsegítse őket. Szelényi Gusztáv. A Váci Múzeum Egyesület 1927-ben. Dr. Szarka Gyula titkári jelentése. 1928. Pestvidékí nyomda, Vácon. 27 lap. Az átlagos titkári jelentések sablonjától egészen eltér ez a kis fűzet, mindjárt tartalmas és mégis hangulatos bevezetésével, melyben kijelöli az egyesület célját is, amely a nemzeti élet és nemzeti lélek szolgálatában áll, t. i, rekonstruálni akarja a múlt eseményeit, intézményeit erényeivel, hibáival együtt, minél tökéletesebben, a megmaradt emlékek romjaiból s mindezekből hitet, reményt és biztatást akar nyerni a jövőre. A gondolat is szép, a kivitel pedig méltó az eszméhez: gondosan és kegyelettel kutatni a múltak emlékeit, erősíteni a nemzeti önérzetet, mert ez a belső erő tette kitartókká elődeinket a végnélküli küzdelmek során s tette szívósakká államunk és nemzetiségünk fenntartásában . . . A 32 éves múltú egyesület működése jobbára helyi jellegű, hagyományaihoz híven, a helyi történeti tudat ápolását tűzi ki célúi, de Vácnak a történelme is egy tégla az ezeréves állam szilárd épületéből s mint ilyen, egyetemes érdeklődésre is joggal tarthat számot. Különös figyelmet érdemel „az egyesületi eszme felkeltése és ápolása céljából“ megalakúit „Váci könyvek" sorozatának kiadása, amely 17 számhoz jutott már el, Tragor Ignác dr.: „Váci Dekameron"
