Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom
304 törekvésnek a felnőttek közönye és nemtörődömsége, az örök emberi és nemzeti eszmékkel szemben. Ez a két elharapózott nemzeti bűnünk volt főleg az a titkos hatalom, amely Trianonig sülyesztette nemzetünket : valamint, hogy területi épségünk is csak akkor remélhető, ha az erkölcsi és nemzeti épségig egyetemlegesen fel tudunk emelkedni. Minden gondolkodó magyar embernek, főleg politikusoknak és pedagógusoknak hasznos olvasmányul ajánlhatom az itt ismertetett értékes művet, amelynek nemes szándékaival minden becsületes magyar embernek egyet kell értenie. Én a magam részéről csak két részletkérdésben jelentek be a tudós szerzőétől eltérő külön véleményt. Egyik az elszakított magyar testvéreinkkel kívánatos érintkezésben a titkos szövetkezés elitélése, amelyet pedig az ő elnyomott és minden nyilvános megmozdulásukat ellenőrző helyzetük indokol. A másik, hogy Horvátországot kapcsoljuk ki nemzeti törekvéseink köréből, ami pedig a magyar tengerpartról való végleges lemondásunkat jelentené. Hagyjuk ezt egyelőre nyilt kérdésnek, annyival is inkább, mert Horvátországban az idő már is mintha a mi javunkra kezdene dolgozni. Marton Sándor. Nagy Péter: Ó, kedves Kolozsvár! (L. Voggenreiter Verlag magy. oszt. Berlin. 1926. A Studium bizománya.) Reményik Sándor előszavával és Tóth István festőművész sikerült, de nem mindig a megfelelő helyen közölt rajzaival kedves kis 176 oldalas könyvecske jelent meg, mely régi emlékeket idéz fel mindenki lelkében, aki kincses Kolozsvár falai közt élt. Szívesen olvassuk a jellegzetes elnevezéseket, csak hiányzik közülök nem egy, pl. az annyira érdekes Hidelve, Kétvízköze stb., a régi kövek, falak, utcák, terek, városrészek leírását, melyekből mindig kisúgárzik a szerző rajongó szeretete városa iránt. Érdekes a templomok festői leírása, az a megállapítása, amit minden szemlélő rögtön láthat is Erdély magyar fővárosában, hogy mindenütt egymás mellett van a templom és iskola. Pl. a piarista, református és unitárius gimnázium a templom mellett állnak, de megemlíti, hogy az evangélikus templom szomszédságában is ott van az evangélikus iskola, mely szintén nevezetes kultúrtényező volt mindig, bár csak elemi volt: mert oda nemcsak a protestánsok jártak szívesen, hanem a város mindenféle vallásé polgára szívesen adta oda a gyermekét, mert a nyelvtanítás erős oldala volt, egyes tárgyakat német nyelven tanított. Azért az ú. n. „szász" iskola csak rosszindulatú név maradt végig, mert magyar lett ez teljesen. Vizsgálja az egyes házak (tanácsház, Redoute, Gubernium stb.) értékeit, a folyópart nevezetességeit. Itt ki lehetett volna emelnie a Malomárok érdekes, kertek végébe biggyesztett kis fürdőházait is, ilyet se lát akárhol az ember, meg az ú. n. „tornafürdő zuhannyal" c. közintézményt. A sétatér és nyári színház, lövölde kedélyes órákat felidéző képei után a múzeumkert és Házsongárd (Hasengarten), majd a környék nevezetességei vonulnak fel, mondák, anekdoták tarka, de érdekfeszitö tömege, vonzó előadásban. Befejezésül stílszerűen a temető értékeit látjuk; hiszen egész Kolozsvár most a magyarság temetője, a magyar kultúra
