Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Sz. Ö.: Tolstoj mint pedagógus
289 anarchista, mert nem a tett propagandájával akart célt elérni, mint a politikai anarchisták, hanem az egyének belső világának átalakításával. Ez utón jut el a nevelés fontosságának a tudatához. Igaz, hogy itt bizonyos ellentmondás van. A kultúra ostorozója, aki a civilizálatlan embert állítja oda ideálul, iskolát alapit, mely pedig mindenkor a kultúra terjesztésének az eszköze. Csakhogy Tolstoj az eddigiektől teljesen eltérő iskolát akar. Nyugateurópai útjain behatóan tanulmányozta a népoktatást, kivált Németországban és arra az eredményre jutott, melyet olvasmányai, különösen Rousseau csak megerősítettek benne, hogy nem az a műveltség való a népnek, melyet a nyugati iskolákban neki nyújtanak. Tolstoj úgy látja, hogy a nép szomjazik a műveltségre, a kormány és társadalom mindenkép nevelni akarja és a nép e törekvéseknek mégis ellene szegül. Ennek magyarázatát abban találja, hogy művelődés és nevelés nem azonos: „a nevelés kényszer, a műveltség szabad folyamat.“ A nyugati iskola nem az életet szolgálja, mert olyanokra akarja tanítani a népet, melytől az joggal idegenkedik. A mai iskola kényszeriskola, főtörvénye a fegyelem, a rend. Ezzel szemben Tolstoj legfőbb pedagógiai elve a ssnbadfóg. Ma semmiféle iskolafajban nincs meg szerinte az igazi szabadság, az egyetemen sem. Az igazi egyetem az volna, ahol az emberek fesztelenül, kölcsönös művelődés céljából gyűlnek össze és ahol a vita is meg volna engedve. A nevelés mindig kény szeritett, erőszakolt műveltség, pedig jog a nevelésre nem létezik. Ha a nép művelődni akar, tegye meg, de senki se kényszerítse. Mindenki azt tanulja, ami neki tetszik. A külföldön dívó mindenféle vizsgálat káros és haszontalan, a bizonyítványok fölöslegesek, a jutalmazások és büntetések elvetendők. Ezeket az elveket igyekezett jasznája-polyánai birtokán életbeléptetni (1862). Egymásután 12 iskolát állított fel, a főiskolában maga is tanított, még pedig az orosz nyelvet, bibliát, éneket és rajzot. Havi pedagógiai folyóiratot is indított, hol elveit és tapasztalatait közölte. Iskolája teljesen a szabadság elvén épült fel. Az megy az iskolába, aki akai és oda ül, ahova akar. Könyvet és füzetet a tanulók nem visznek magukkal, mert a házi foglalkozás ki van zárva.
