Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
281 Az ORLE konferenciáin és közgyűlésén református tanáregyesületünk is képviseltette magát Borsos Károly által, aki a közgyűlésen küldői nevében a következő üdvözlő beszédet mondotta: Főtiszt, és Méltóságos Elnök Ür! Mélyentisztelt Közgyűlés! Az Orsz. Ref. Tanáregyesület testvéri üdvözletét hoztam, nagy szeretettel és mély tisztelettel De igaz örömmel is. Örömmel, mert öröm együtt lenni azokkal, akiket szeretünk, akiket igaz, megértő fegyver)ársakul ismerünk. Örömmel, mert erős meggyőződésem, hogy csak a kálvinista papok és tanárok közös, vállvetett munkája teremtheti meg azt a magyar kálvinista renaissance-ot, amely az igazi magyar újjászületésnek nélkülözhetetlen előfeltétele; — e két tábor teljes harmóniájának biztosítására, erősítésére tehát minden alkalmat meg kell ragadnunk. De örömmel jöttem azért is, mert a magyar kálvinizmus utolsó kietlen negyed-, sőt félszázada alatt egyedül csak a Lelkészegyesületet láttam örvendetesen élet- és fejlődésképes, maradandó, nagy alkotásokat termelő kálvinista tömörülésnek s évről-évre erősbödő, gazdagodó életműködése alapján benne látom kálvinista jobb jövendőnk teljes bizalmat keltő úttörőjét, fáklyahordozóját is. Mindezekért a szeretet, a tisztelet az igaz öröm hangján üdvözlöm az egyesület érdemekben gazdag elnökét, az egyesület megteremtőjét, a magyar kálvinizmus primipilusát, üdvözlöm a közgyűlést, annnak minden egyes tagját s amidőn kész örömmel felajánlom küldőim nevében a kálvinista tanárság egész fegyvertárát, teljes harci készségét a Lelkészegyesület nagy céljainak szolgálatára, viszonzásul kérem magunk részére a Lelkészegyesület teljes bizalmát, megértő szeretetét. A Lelkészegyesület egész életére, minden munkájára Isten gazdag áldását kivánom. Kapi püspök körlevele. Kapi Béla, a tiszántúli ev. egyházkerület püspöke julius 14-iki kelettel igen nevezetes körlevelet intézett egyház- kerülete gyülekezeteihez, melyből általános megszívlelésre a következőket közöljük : „Magyar államunk felbecsülhetetlen erőfeszítéssel egész iskolatábort állít munkába s ezeknek az iskoláknak felszerelése, külső és belső fegyverzete a legtöbb helyen a kényes igényeket is kielégíti. Hasonlóképen óriási fejlődést mutatnak a különböző felekezeti iskolák is. Nem zárkózhatunk el annak megállapításától, hogy a róm. kath. egyház hatalmas anyagi erejével és céltudatos egyházpolitikájával föléje lendült azoknak a prot. egyházaknak, melyek a reformációt követő első évszázadokban a nemzeti kultúra és keresztyén valláserkölcsí szellem iskolafenntartó egyházai voltak. Ezen megállapításból sokféle következtetést vonhatunk le. Mindenek előtt azt, hogy egyházpolitikánk középpontjába kell állítanunk iskola- politikánkat. Öntudatos tervszerűséggel, határozott programm megvalósítását szolgáló financiális erőkoncentrálással emelnünk kell iskoláink szintjét. Egyházunk evangéliumi szellemével s a protestantizmus örök eszményeivel kell megtölteni az iskolák tantermeit, hogy ne csak az épület homlokzatán ragyogjon az „evangélikus" jelszó, hanem az intézet belső, elrejtett és mégis mindenütt észrevehető homlokán is.
