Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom
268 ismert életpályának minden fontosabb mozzanata. Látjuk a derék kis diákot, aki szüleihez kedves és gyöngéd szavakkal közeledik, majd a korán érett ifjút, akiben már serdült korában egészen különös fogékonyság van a közügyek minden csinja-binja iránt. Aztán elibénk áll a családi élet apró örömeit és a falu "csendjét minden nagyvilági zajnak és tülekedésnek elébehelyező figyelmes férj és szerető családapa, a fogságban sínylődő hazafi, a melegen érző barát, az anyagi gondokkal küzdő, pörösködésbe keveredett, de eszményeit egy percre el nem vesztő és minden szenvedésen és nélkülözésen át híven szolgáló, talpig tisztességes férfiú, a végletekig nacioná- lísta felfogású magyar és a vallásáért, hitéért minden áldozatra képes buzgó kálvinista. Végül halljuk szavát a mindent tisztán látó vezérnek, a jószándékú ifjak közt föltétien tekintélynek örvendő öregnek és a politikához, képzőművészethez, történelemhez, igazságszolgáltatáshoz, közigazgatáshoz, joghoz és sok-sok egyébhez értő polihisztornak. E leveleiben is fennen hirdeti, hogy kultúránk előbbrevitelének legfőbb feltétele az irodalom felvirágoztatása, ezé pedig a költészetnek a klasszicizmus jegyében való megújulása, — mindkettőnek: nyelvünk kiművelése a francia és német csín elérhetése érdekében. Ilyen irányban buzdít mindenkit, aki nyelvmiveléssel és irodalmi munkálkodással foglalkozik ; örül minden görög-német szellemű munka és folyóirat megjelenésének és támad minden népies és reális gondolkodást eláruló művet mindjárt szerzőjével együtt; üdvözli a fellépő írókat, beleszól az irodalmi vitákba, irányítja a saját munkái megjelentetésének minden ügyes-bajos dolgát. Hadakozik elveiért, csipkedi a „debreceni kritikasz- tereket“, mosolyog a „pedántok“ megbotránkozásain; kéri a gazdag pártfogókat a mások munkái kiadásában való segítésére, hálálkodik kora divatos német Íróinak a műveikkel okozott vidám órákért, és csodás szellemi frisseséggel cseveg a részben életében megjelent, részben csak halála után kiadásra kerülő műfordításairól. E levelek is, mint az előzők, magyar, német és latin nyelven vannak irva, de görög (pl. 24. 1.), francia (pl. 176. 1.) és olasz (pl. 201. 1.) idézeteik s itt-ott önálló idegen nyelvű részeteik (pl. 324—325. 1.) ékesen beszélnek az iró és címzett nagy műveltségéről és sokoldalú képzettségéről. Ha történelmi szempontból az 5466 (id. Wesselényi M’-nak), 5477, 5480 és 5485 (br. Riedeletől), 5481 (gr. Heister G.-től), 5501 és 5509 (Berzeviczy G.-nek, — utóbbiban nyilatkozik a korabeli magyar nyelvtanokról, amelyek közül szerinte a Révaié a legjobb, a Mártoné, Verseghyé és a Debreceni a legrosszabb, v. ö. 255. 1.), 5542 (Tiszán- ineni Ref. Egyházkerületnek), 5580 (Zemplén vm.-nek), 5640 (gr. Széchenyi F.-től) számúak, családi szempotból pedig az 5421. 5423. 5425. 5430. 5457. 5458. 5472. 5520. 5525. és 5559. számúak a legfontosabbak, az irodalomtörténetet leginkább a következő számú levelek fogják érdekelni: 5403 (Millernek, a Siegmark szerzőjének), 5402 és 5444 (Verseghytől), 5429 (Bessenyeinek), 5453 (Ruzsícskaytól), 5455 (Szentgyörgyitől), 5496 ( Majthényi L.-nak), 5515 (Csery F.-nek), 5531 (gr. Teleki J.-nek), 5551 (gr. Teleki S.-nek), 5556, 5582, 5602 és 5611 (gr. Teleki L.-nek), 5575 (Szemerétől), 5601 (Thaisznak), 5623 (Guz- micsnak), 5635 (Toldynak), 5637 (Fáynak) és 5646 (Vályi Nagytól).
