Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom
205 meg és igen sokan nagy érdeklődéssel vártuk, hiszen évtizedek óta nem jelent meg összefoglaló munka a magyar népszokásokról, pedig az anyag az „Etnographia" megindulása óta hatalmasan megnövekedett és szinte kívánta kritikai megrostálását. Szerzőnk e téren már jó nevet is szerzett magának és hivatva is volt egy ilyetén munka megírására. Kétségtelen érdeme a rengeteg anyag áttekinthető csoportosítása, új adatok feltárása és végezetül a nemzetközi kapcsolatok kimutatása Azonban mindezeket az értékes tulajdonságokat lerontja a szerző amaz egyoldalú álláspontja, hogy a néphit és népszokások magyarázatában egyedül a Freud-fél psychoanalisís módszerét ismerte el célravezetőnek. Nincs terünk a freudizmus részletes kritikájára, ami nem jelenti azt, hogy minden értéket megtagadunk tőle, csak egy pontjára mutatunk rá, mely kimondhatatlan kárt okozott és okoz még mindig a tudományban és laikus körökben egyaránt és ez a sexuális tényezőknek túlértékelése és ezzel az erkölcstelen paneroticum terjesztése. Nem akarjuk tagadni, hogy a sexualitásnak igenis van szerepe a neurózisban, az álomban, a mindennapos tévcselekményekben, sőt bizonyos fokig a népszokásokban is, de a primitiv népek és általában a nemzetek alsóbb rétegei közt fennmaradt népszokásokat egyes- egyedül a sexualitással hozni kapcsolatba és mindenben a hírhedt Freud-féle szimbólumokat keresni, oly eltévelyedés, melyet a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Tudós és nagyképzettségű szerzőnk pedig — sajnos — ezt az álláspontot foglalja el és ezzel könyvét élvezhetetlenné, tudományos szempontból pedig elfogadhatatlanná teszi. Az olvasó elrettentésére csak pár példát a sok közül. A „házi kígyóról“ ezt olvassuk: „A család fentartója maga az ősi kígyó, a római genius, aki a nemzés fogalmából ered és a kígyó a férfi nemzőszerve, amely a küszöb alatt (a vaginában) a faj fenmaradását biztosítja.“ Harmat- szedés. „A babona alaphangja a boszorkánytól, vagyis a nőtől való félelem. A nő az, aki a férfit valamitől megfosztja. Ezt a valamit ép a harmat szimbolizálja: a harmatot a semen szimbólumának fogjuk fel. A húsvéti tojás a női genitale, ez megmagyarázza a szokás lényegét, de nem teszi érthetővé keletkezését“ és igy tovább a végtelenségig! Az ilyen magyarázatokból igazán nem kérünk! Az utolsó fejezetben szerző megállapítja, hogy a magyar néphit és népszokás igazi tömege: európai és hogy kivált a szláv hatás kimutatható úgy, „hogy egyáltalában nem túlzás, ha röviden azt mondjuk: a magyar néphit szláv néphit.“ Azt hiszem, ez ismét oly megállapítás, mely nem fog túlságos tetszéssel találkozni, de ha a további részletkutatások igazolni fogják, el kell majd fogadnunk; a pszichoanalizist mint egyedül üdvözítő módszert az etnológia, ill. folklore terén azonban semmikép el nem fogadhatjuk. Sz. O. Kárpáti Aurél: A kétkedő kritikus. (Kultúra és Tudomány. 61.) Budapest. Franklin Társulat. Év nélkül. 203. 1. A Franklin Társulat emez értékes vállalatának újabb kötete 25 kisebb irodalmi tanulmányt és megemlékezést tartalmaz. Címét az első
