Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Borsos Károly: A numerus clausus
A numerus clausus kérdése ismét aktuálissá lett. Aktuálissá tette az a körülmény, hogy egyetemeinkre a szokottnál sokkal többen jelentkeztek felvételre és szokatlanul sokan elestek a felvételtől. A kimaradtak jajkiáltását meghallgatta kultusz- miniszterünk s felemelte a felvehetők számát. De ezzel a bölcs és nemes gesztussal nincs elintézve a kérdés. S nem is lesz mindaddig, mig az egyetemi numerus clausus törvénye bármilyen formában fennáll. A numerus clausust nem módosítani, nem reparálgatni kell, hanem véglegesen kitörölni a magyar corpus jurisból. Ki kell törölni, mert szöges ellentétben áll az igazsággal, a pedagógia követelményeivel, a magyar kulturfölény gyönyörű jelszavával, a magyar nemzet elemi érdekeivel. Teljes lehetetlenség a numerus claususnak olyan formát adni, amely összeegyeztethető volna az igazságossággal, a pedagógia, a kulturfölény, a magyar nemzet érdekeivel. El kell hát törölni minél elébb s a magyar állam minden polgára számára biztosítani kell egyenlő feltételek alatt a tanulás szabadságát. A numerus clausus védőinek nincs egyetlen érvük sem, amelyet elfogulatlan, igazságszerető ember elfogadhatna. Figyelemreméltó érvük is csak kettő van : 1. A tanulás szabadságának biztosítása a szellemi proletárok számát túl- nagyra növeli, 2. Az egyetemeken nincs elég hely és tanerő a nagylétszámú hallgatók kellő képzésére. Ha komolyan megvizsgáljuk, sine ira et studio, mindkét érvet teljesen értéktelennek találjuk. Az érettségit tett, egyetemre fel nem vett, reményeikben csalatkozott, sokkal kisebb intelligenciájú ifjak, kevésbbé tudnak elhelyezkedni az életben s ha nem tudnak, sokkal veszedelmesebb szellemi proletárok lesznek, mint az egyetemet végzett fölösszámú diplomás emberek. Amíg tehát a középiskolákra is nem alkalmazzák
