Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 6. szám - Dóczi Imre: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület budapesti közgyűlésén

200

változásokat közoktatásunkba, míg a múlt század reformkorszakában a latin nyelvű oktatással szemben a nemzeti nyelv érvényesülése teljes diadalra juttatta a nationalizmus törekvéseit, amint ezeket Kornis Gyula ,,A magyar művelődés eszményei“ cimű nagyszabású munkájában a Ratio educationistól 1848-ig terjedő időkről fényesen kimutatta.

Hát a mi gyászos korszakunkban, hazánk és nemzetünk szétszaggatott helyzetében mi lehet nemzeti nevelésünk eszménye? Csak a nemzeti integritás és a történelmi Magyarország tudatának a jövő nemzedék leikébe kitörölhetetlenül beleoltása s szellemileg a legmagasabb fokon képzett, erkölcsileg művelt és testileg edzett olyan ifjúság nevelése, mely nemzetünk ezer éves vezető szerepét az ősi hazában helyreállítani s nemzeti eszményeinket megvalósítani képes legyen. Hogy e feladatot a magyar iskola milyen nevelési tényezőkkel oldhatja meg, arra ád utasításokat a miniszteri körlevél Magyarország oktatóinak. A nemzeti öntudat erősítése, minden sovinizmustól ment nemzeti önismeret és nemzeti sajátságaink kiművelése, a régebbi retorikai műveltség helyett alkotó nemzeti munkára nevelés, mely gazdasági kultúránkat is egyedül emelheti fel, az erkölcsi nevelés mélyítésével akarat- és jellemképzés, mely erkölcsi alapon erős akaratú, szilárd jellemű hazafiakat neveljen, a szociális érzék fejlesztése, hogy az egyén a maga akaratát a nemzet kollektív akaratának és az állami érdekeknek alá tudja rendelni, végre a vallásos érzés ápolása, melynek az egész nevelést át kell hatnia, hogy nemzeti törekvéseink az Istenbe vetett hitben fölemelő szánkciót nyerjenek: ime azok a sarkalatos alapelvek, melyek a körlevél megállapítása szerint korunk nevelési eszményét valóra válthatják s melyeket a miniszter úr későbbi hírlapi cikkeiben neonacionálizmus műszava alatt foglalt össze, ezzel jelezve, hogy a magyar nacionálizmus a változott korviszonyokhoz képest új alakot öltött s újabb feladatokat állít a nemzeti nevelés elé.

Ha azonban történeti szemüvegen nézzük e nevelési elveket, látnunk kell, hogy azok lényegükben már nemzeti prófétánk, Széchenyi igéi, melyektől ő is az új Magyarország kiépítését várta. Széchenyi hangoztatta legerősebben a nemzeti önismeretet, felsorolva gyarlóságainkat a nemzeti hiúságtól és szalmalángtól az ősi visszavonásig, ő sürgette legjobban nemzeti jellemvonásaink kiművelését, nemzeti műveltségünk fejlesztését a legfelsőbb fokig s kiterjesztését a nemzet legszélső rétegéig, hogy a magyar elme alkotásai az egyetemes emberi kultúra közkincsévé váljanak. A szociális nevelés szempontjából ő hirdette az állampolgári kötelességeket s az egyetemes nemzeti érdeket,

De akár neonacionálizmusnak mondjuk, akár egyszerűen a nem-