Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 4-5. szám - Fejér Lajos: A görög nyelv a francia szenátusban
elvileg helyesnek találja. Érvelése ily nagy mondásban csúcsosodik ki: „Egy kisded, de csinos templomot óhajtanék emelni: alapja lenne a népiskola, télül kerülne rá két oszlopnak a középfokú irodalmi és tudományos oktatás, homlokzatán díszelegne az egyetemi kiképzés. Bárcsak ez a templom ne esnék messze a Parthenon emlékétől, sőt lenne méltó mindenkép hozzá!“ A harmadik szenátor a szülők szószólójakép állott fel. Ezek már, hirdette hangosan, 57 társulatot alkottak s közülök némelyik 2000 tagnál többel dicsekszik. A tagok teljes száma meghaladja a 15.000-t egy általános szövetségbe csoportosítva. Szerintük a nyelvtani oktatás az alsóbb osztályokban nagyon el van hanyagolva. Az ókori történelmet az V, osztályon felül nem ismétlik többet; ennélfogva az antik nyelvek tanárának magyaráztai során koronként egy-egy korszakot fel-fel kellene újítani. A latin, görög írásbeli feladatok szövegét meg sokszorosításban osztani ki a növendékek közt, nem pedig diktálni, mint máig dívik. Más baja is van a szülék szövetségének. Az orvosi akadémiával közösen nagy a panaszuk a tanulók iskolai túlterhelése miatt. Ennélfogva a szövetség elnöke kéri a közoktatásügyi tanácsnak néhány szövetségi taggal leendő kibővítését. Ezek ugyanis kevésbé szakbeli és elméleti férfiak lévén, mint a tanács legtöbb tagja, családapai mivoltukból folyó, szélesebb körű tapasztalataik, a különféle iskolai reformoknak csak javára lennének. Remélik is, hogy óhajtásuk rövidesen teljesül. L. Berard szenátor, volt közoktatásügyi miniszter, lelkesen védte a humanistákat. A humaniórát — úgymond — megújítani és régi fényükben ragyogtatni, csak úgy sikerül, ha a jelenleg dívó és dúló iskolai tanulmány-keverék (amalgám) feltétlenül és minden alakban eltűnik; máskép az ország sorsa egy szép napon a véletlen sors „mandarinatus“-ának lesz kiszolgáltatva. Az az értelmi előkelőség (elite), melyet a számok, a kézzel fogható tiszta mennyiségek imádói el nem tudnak szenvedni és amelynek már a puszta neve is orrfinto- ritást okoz nekik, — jóllehet a demokrácia jobban rászorul, mint akár- mely más kormány — csak okos, megfontolt határozatok és ezek lelki- ismeretes hű végrehajtása révén érhető el. A szenátus meleg fogadtatással adózott a volt miniszter meggyőző szavainak. Ám a tapsok, bármily igazán megérdemlettek voltak légyen, jegyzi meg egy hirlapiró, nem képesek immár Franciaországban a régi klasszikus műveltséget megmenteni. Az iskolai egyenlőség kérdése, folytatta másnap úgyanaz a szenátor, elég közel jár a megoldáshoz. A tanulmányi ösztöndíjak kedvezményéből az elemi iskolai tanulóknak a legjava nem feljut-e a lyceumba ? Nem fokozható-e a kiválogatás még azzal, hogy a népiskolákban átmeneti vizsgákat szerveznek és igy a legszorgalmasabb, a legtehetségesebb növendékek a lyceumok felé terelődnek mind. Az egységes iskola fogalmát jobban meg nem megyarázta senki, mint Bérard szenátor, mondják a szakemberek, soha még több világosságot nem árasztottak kárhozatosabb tervre és élesebben ki nem emelték egy szép eszmének csúf eltorzulását, amely egyébiránt bizo158
