Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom

ott minden vezetőszemélyiség, katona, civil, pap egyaránt. Sok tanulságot nyerünk Ossendowskinak ebből a művéből is.

A vég azonban, a felszabadulás még nincs itt. Maguk az oroszok is türelmetlenkednek, de a kivezető űtat nem látják. Talán igaza van annak az orosz publicistának, aki ezt Írja :

„Mi egy anarchista tatár nép vagyunk; csakis a testi erő, a fegyveres hatalom, a páncélos ököl, az ostor felsőbbségét ismerjük. Ha nem akartunk adót fizetni, a kormány pálinkát adott nekünk, itatott mindenütt. Ivással fizettük meg az adót. Ha nem akartunk müveit nép lenni s nem akartuk iskolába küldeni gyermekeinket, a pap megtagadta a keresztelést, esketést, a temetést s a rendőr megkorbácsolta az apát és az anyát engedetlenség miatt. Nem akartunk katonát adni a hadseregnek, jött egy tiszt egy különítménnyel s lelőtt vagy leszúrt bennünket. És akkor jó polgárok és jó hazafiak lettünk: lefizettük adónkat „anyánk, Oroszország" kincstárába, lelekesedtünk a nevelésért és elmentünk védeni a cárt, a hitet, a hazát.

Ma mindez összedőlt mint egy kártyavár. A legszabadabbak vagyunk a világ minden népe közül. Szabadok vagyunk, de a szabadság egy kellemetlen vendéget hozott — az éhséget, olyan éhséget, amilyent a világ még sohasem látott. Döghust, fakérget, sarat fogunk enni. Csak akkor bukik majd meg Lenin vagy egy másik kommunista zsarnok s a mob darabokra fogja tépni Moszkva utcáin. És akkor elővesszük az élesre fent kést, kimegyünk az utcára és országutakra, elrejtőzünk a bokrok, falak és kerítések mögé s mormogjuk az orosz útonálló dalát: „ölj és menj a börtönbe!" elvágjuk az arra menő torkát, felvágjuk a hasát s addig élünk, mig lesz valami, amit lehet pusztítani. S ha már nem marad semmi, térdre rogyunk és ordítjuk az egész világnak, hogy hallják :

Mi nyomorult bűnösök vagyunk, rettenetes bűnöket követtünk el! Megöltük atyánkat, lelkiismeretünket és hazánkat! Most kitárjuk bűnünket, mint egy rothadt sebet, kérve benneteket, ó müveit nemzetek, jöjjetek és mentsetek meg!! !

Alig akad valaki, aki végigolvasva Ossendowski könyvét, megindulás nélkül teheti azt le. H. K.

„Payr Sándor; A magyar protestáns gályarabok. 24 képpel. Ara 1 P 20 fillér. Kiadta a Luther-társaság 1927. A keresztyén hithősök sorozatának legújabb száma 52 oldal,"

Payr ebben a kis népszerű füzetben elevenen és melegen, de egyúttal az őt jellemző történetírói lelkiismeretességgel Írja meg a „leggyászosabb évtized" leggyászosabb eseményének történetét. Kimutatja és pedig jó részben katholikus Írók és a nápolyi spanyol királyi törvényszék jogi véleménye alapján, hogy gályarabjaink ártatlanok voltak. Nem a rebellióért, hanem a religióért szenvedtek. Különös gonddal szükebb hazájának, a Dunántúlnak evangélikus gályarabjairól ir, de kiterjeszkedik többre is: reformátusokra és evangélikusokra egyforma szeretettel. Közli a gályarabok debreceni emlékoszlopának, egy összeláncolt ref. és ev, prédikátor közös képét és a 25 ref, és 16 ev. vér-