Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
118 keresnek a műben, amit az iró nem akart beletenni. A Prot, Szemle egyik bírálója e füzettől is olyant kívánt, amit nem akart művével az iró. Három jellemzés van e kis füzetben: Vörösmartyról, Madáchról és Jókairól. Egy-egy nagy város irodalmi műveltségű, de mégis laikus közönsége előtt akarja felolvasásban bemutatni, színesen, népszerű formában e három nagy magyart. Az első a nagyváradi Katholikus Kör délutánján, a másik az Erdélyi Irodalmi Társaság Madách ünnepélyén, a harmadik a marosvásárhelyi Kemény-társaság Jókai ünnepélyén hangzott el. Azt a célt, amit az iró kitűzött maga elé: A hallgatóság elé varázsolni az ünnepelt Írót, elérte a szerző. Szakközönségnek már előbb mélyebben, feldolgozta (Petőfi és Madách). Ide, e kis füzetben, az magas lett volna. Gulyás József. 4. Az osztályozás és a vizsgák eltörléséről szólt a „Budapesti Hirlap“-ban részletesen közölt előadásában Kemény Gábor dr. a szülők helyeslése közben a Gyermektanulmányi Társaságban. Hivatkozik arra, hogy a diákszökések osztályozáskor fordulnak elő, mert abban igen sok szubjektív nézőpont érvényesül. Kiemeli, mily lelki küzdelem ilyen munka a tanárnak; ez ijesztővé teszi a tanárt tanulói előtt. Jól hangzanak ezek, de a szovjet alatt is hallottuk ugyanezt s tudjuk, mily sokat ért a „megfelelő“ s „nem megfelelő“ minősítés: a teljes lezülléshez vezetett volna idővel, — Az élet is megosztályoz minket; ha „életre“ nevelünk, különbségeket kell tennünk tanítványaink közt. — S hogy az iskolák percentre dolgoznak: gyártják a jeleseket ezért, avagy buktatnak : no, hát gyenge iskolákat láthatott az előadó vagy téved. — De ilyet egy paedagógusnak feltételezni sem lenne szabad az iskoláról. — Végül szélmalomharcot folytat a vizsgák ellen, melyek már nem is léteznek. Illenék egy ilyen előkelő szerepet betölteni kívánó paedagógusnak tudnia, hogy már níncsennek régimódi vizsgák, hanem helyettük utolsó összefoglaló órák vannak, melyek célja nem osztályozás, hanem beszámolás az évi munkáról. így fest az a nagyképű szülői összejövetel, melyről február hó 29-én olvastunk. „Szegény tanügyünk“ ! Dr. Böhm Dezső. Hazai és külföldi irodalom. * II. Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei. (1777—1848.) Budapest, egyetemi nyomda kiadása, 1927. I. kötet, XXIII. f- 667. 1.; II. kötet, X. 1- 650. lap. A Protestáns Szemle múlt évi decemberi füzetében Karácsony S. kartársam néhány irodalomtörténeti tanulmányt ismertetvén, kifogást emel a meddő részletkutatás ellen, melynek azok szolgálatában állanak, — s ezzel szemben a nagy, egységes összefoglalások szükségességét hangsúlyozza. Mellőzve a követelésében rejlő ellenmondást, hiszen nagy összefoglalások csak megelőző részletkutatások alapján állhatnak elő, t. Kartársam talán épen abban a pillanatban vetette ezt a követelményt papirosra, amikor a magyar irodalmi termelés három olyan kiváló, nagy-
