Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 3. szám - Szelényi Ödön: Az ág. h. ev. tanintézetek működése az 1926–27. évi iskolai évben
10t Ily körülmények közt kötelességet vélünk teljesíteni, ha rövid beszámolót tartunk iskoláink működéséről, amiben a közzétett értesítőkre támaszkodunk, minél fogva azon intézményeinkről, melyek értesítőt nem adtak ki, sajnálatunkra nem szólhatunk, Ennek következtében módunkban van 1 főiskoláról (Mískolcz), 2 szakiskoláról (Sopron és Szarvas), 9 középiskoláról és 3 leánynevelő intézetről beszámolni, mindjárt jelezve azt, hogy az utóbbiak száma eggyel jövőre kevesbedik, amennyiben a pesti polgári leányiskola és Veres Pálné liceum az uj (1928—28.) tanévtől kezdődőleg fokozatosan leánykollégiummá alakulnak át. Az említett intézetek nagyon különböző múltra tekintenek vissza. A legrégibb a soproni liceum (1557.), utána következnek az aszódi reálgimnázium (XVIII, sz. vége), majd a szarvasi, bonyhádi és budapesti gimnáziumok (1802., ill. 1806., ill. 1815.), mig a többi középiskola mind a XIX. sz. második feléből való, a tanitóképzők és leányiskolák pedig átalában a század legvégére esnek. Legfiatalabb intézeteink: a nyíregyházi leánygimnázium (1927.) és a pesti Veres Pálné liceum (1920.). Megjegyzendő, hogy a középiskolák közül csak a bonyhádi reálgimnázium és a kőszegi leánygimnázium nem emlékeznek meg az iskola múltjáról, ami pedig kívánatos volna. Az előttünk fekvő értesítők alapján nyert összbenyomás általában kedvezőnek mondható. — A legtöbb intézetben pezsgő élet, élénk munkakedv, célirányos fejődés és korszerű haladás még ott is, ahol szinte nyomasztó az anyagi helyzet, ami amellett bizonyít, hogy tanárkaraink hivatásuk magaslatán állanak és semmi akadálytól meg nem bénítva, végzik a nevelés szent feladatát. Az értesítők külső kiállítása és terjedelme különböző és általában már a háború előtti terjedelmet igyekszenek elérni. A külső csin ellen is alig tehetni kifogást, de az értesitők beosztása tekintetében talán túlságos a változatosság. Nem egy értesítő híján van az áttekinthetőségnek, amit az elejére várnánk pl. az év története, nem egyszer annyira el van rejtve, hogy csak nehezen akadhatni reá. — Szintén a jobb áttekinthetőség szempontja teszi kívánatossá azt, hogy a tanulók névsora és a reájuk vonatkozó adatok az értesítő legvégén közöltessenek. Van intézet, mely nem közli a tanulók előmenetelét, de ennek elvi oka lehet, így pl. leányiskolákban nem szokásos. Más intézet nem közli az érettségi vizsgálat eredményét azzal az indokolással, hogy a szóbeli az évzáró ünnepség után tartatott meg. Ez — úgy érezzük — nem helytálló, mert szerény nézetünk szerint sokkal fontosabb, hogy az értesítőből teljes képet nyerjünk egy iskolaév életéről, mint az, hogy a tanulók már az évzáró ünnepély alkalmával kapják kézhez az értesítőt. — A formai kérdéseket az ev. igazgatók nagyon kívánatos közös értekezletén lehetne eldönteni. A programmi értekezések régi jó szokását a legtöbb intézet kezdi föleleveníteni, bár egyelőre nem tudományos vagy didaktikai tárgyú, hanem inkább alkalmi megemlékezések, hazafias beszédek alakjában, így a kőszegi intézet Herczeg F. és Beethoven-ról közöl 2 sikerült cikket, Teke S., illetve Mohr J. tollából; a nyíregyházi leánygimnázium
