Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Egyházi és iskolai hírek – Vegyes közlemények
90 letéteményesét s mint e főiskola egyik őrállója mindannyiszor, valahányszor egyházi és iskolai autonómiánkat vihar fenyegette, szinte kötelezve érezte magát arra, hogy e szent hagyományok védelmére sikra szálljon. De nemcsak az állammal szemben őrzi, védi féltékenyen egyházi és iskolai autonómiánkat, hanem az egyházon belől is ellensége az önkénynek, a centralizációnak, a hierarhikus törekvéseknek. Radácsi Gy. egész életével — egyszerű szegénységben, szüntelen munkában, példás kötelességteljesitésben s az eszmények kultuszában töltött életével — bizonyságot tett amellett, amit az Emlékjelek-Bizonyságok II. kötetének Előszavában irt: „Én . .. egész szivvel, egész lélekkel a sárospataki főiskoláé, a tiszáninneni egyházkerületé és a magyar ref. egyházé voltam s Istenadta szellemi és erkölcsi erőimet ezek közt osztottam meg — hálából és kötelességből.“ O tudta, hogy a pataki iskolát csak a régi pataki diák rajongó szeretetével lehet erőssé tenni s ebben, valamint az elvekért, eszmékért való harcban, a biblia szent igazságaihoz való rendíthetetlen ragaszkodásban ragyogó példaként világolt tanítványai előtt. A Radácsi Gy. élete és munkássága, jelleme és példája gazdag, messze időkre világitó drága öröksége marad a sárospataki főiskolának! Rácz Lajos. Nekem, ki első tanítványa s később kartársa voltam, jutott a szomorú kötelesség, hogy e lap minden olvasójának szivéhez oly közel állott, szeretett kartársunknak, a január hó 19-én elhunyt Sass Bélának rövid nekrológját megírjam. Elsősorban a mienk, az iskoláé volt ő. Született 1865. év január hó 20-án Albison, hol atyja, Károly, református lelkész volt. Tizennégy évig Debrecenben tanult, az itteni diáktisztségek mindenikére megválasztatván. Seniorsága után 1887-ben iratkozott be a berni egyetemre, majd innen Berlinbe ment, hol különösen kedves tanárai voltak Dilmann, Pfleiderer és Weiss Bernát. Előbb gimnáziumi helyettes tanári tisztet töltött be Debrecenben. Majd egész fiatalon, 25 éves korában az ószövetségi tudományok tanárává választva, a saját költségén végzett külföldi tanulmányút után, mikor Berlinben különösen még Strack Hermannt és Müller Frigyest hallgatta, széles alapokon, szír, aram és arab nyelveknek szakcsoportjába bevonásával fogott hozzá tudományos foglalkozásához s adta Jób könyvének szép, magyaros fordítását. Tudományágának szaktekintélyeivel külföldi összeköttetései állandóan megmaradtak. Nagy volt, mint tanár, kinek nemes jó szivéhez tanítványai mindenkor bizalommal fordulhattak bajaikban segítésért és tanácsért. Nehéz helyzetekben a megfejtést senki nem találta úgy meg, mint ő s innen van, hogy akadémiai tanár korában, ami egészen szokatlan volt, háromszor egymásután választották meg igazgatónak. A debreceni Tisza István tudományegyetemünkhöz, melynek 1914 óta volt ny. r. tanára, meleg szeretettel viseltetett s két izbeni dékáni s egy izbeni rektori tisztsége alatt, annak fejlődésén hatalmas tehetségének teljes latbavetésével és a pontosság nála különösen kifejlett lelkiismeSass Béla Í865—1928.
