Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Kónya Sándor: Útmutató megjegyzések az angol nyelv tanításához
31 A tárgyak megnevezésénél magyarul sem mi nem mondunk semmit, sem a tanulónak nem engedjük ezt meg, hogy a tárgy és a vele kapcsolódott angol fogalom egyszerre lépjen tudatukba s ne a magyar jelentés hidján keresztül. Az első szó után — rámutatva másik s harmadik tárgyra, amelyeket vagy a környezetből veszünk elő, vagy az óra megkezdése előtt szedünk össze (toll, ceruza, kréta, papír, gummi, tinta stb.), mindeniknek megmondjuk az angol nevét s végig kiejtetjük minél nagyobb számú tanulóval. Minden 5—6-ik szó után visszatérünk a már begyakorolt szavakra. A tanulók csak ez első szavakat hallják különállókként; mert, mihelyt már mintegy 12—15 szót helyesen tudnak kiejteni, hogy lehetőleg kezdettől fogva azonnal a mondatokban uralkodó összetett képzet keletkezzék bennük, minden áthidalás és külön magyarázat nélkül megkezdjük a mondatokkal való gyakorlást. Különben az első egyes tárgyak megnevezése a mondat keletkezéséhez hasonló szimultán lelki folyamat eredménye, nem olyané, mint amilyen pl. egy teljesen elszigetelten megjelenő szó felfogásánál végbemegy. Mert mikor rámutatunk egy tárgyra és azt mondjuk: the table, egy másikra; the pencil, mindannyiszor nem is szót mondunk, hanem mondatot. Ugyanaz a jelenség ez, mint amely a gyermekek és egyszerűbb népek mondatszavainál észlelhető. A gyakorlás első mondatai egyszerű kijelentők lesznek a már kiejtéssel begyakorolt szavak mindenikével: this is the table, this is the chair, this is the pen, é. i. t. Ezekre következnek az első kérdések : what is this ? először a tanár ezekre adott, az előbbi kijelentő mondatokból álló feleleteivel: it is (vagy: this is) the table, the chair, stb., végig kérdezve az összes akkor begyakorolt szavakkal s végig felelve mindenikre. Csak azután kerül sor a tanulókra, lehetőleg mindenikre, akik ekkor már könnyen felelnek a kérdésekre. Következő lépés a szóra való rákérdezés, mindig rámutatva a megfelelő tárgyra: is this the table? is this the chair? stb. Felelet: yes, it is (the table), ismét végig menve minden szón. Majd ugyanazokkal a kérdésekkel nem az épen szóban levő, hanem más tárgyra mutatva : is this the stove ? is this the ink ? stb., felelet: no, it is not, it is the chair. Végül jönnek az első állító mondatok valamilyen praepositios határozóval: the pencil is on the form, stb.; rákérdezés mindenik tárgy helyére: where is the pencil, the chalk, stb., mindenik elöljárós szóra lehetőleg mindenik szóval: is the pencil on the form ? is the book on the form? on the table? in the form? under the form? stb. s mindenik alanyra is: what is on the form ? what is in the inkstand? stb. Valahogy ilyenformán kellene minden felvett szóval minden lehetséges mondatbeli viszonyt kifejezni úgy, hogy pl. a Yolland— Kundt-féle tankönyv első gyakorlatából s ennek nyolc kérdéséből (Questions) legalább 180—200 kérdést csinálunk, ha csakugyan kedvünk szerint való munkát akarunk végezni. Fontos elv, hogy minden tanulót a lehető legteljesebb mértékben bevonjunk a közös munkába. Egy nyelv sem kíván annyira egyéni, minden egyes szóra, mondatra és nyelvtani formára kiterjedő folytonos közreműködést, mint az angol,
