Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 1-3. szám - Bőhm Dezső: Német tapasztalatok – magyar gondolatok
11 tereknek lenni, (talán annyi jogot ők is érdemelnek, mint a segédlelkészek és hitoktatók) legalább ‘2—3 arra való tanár tagja is volna a presbyteriumoknak, kiket azonban az arra valók közül tanártársaik küldenének be, nem válnék ez előnyére ennek a testületnek? Azt mondják erre, hogy hiszen megválaszthatják. Igen, de nem választják meg, mert akik ezeket a törvényeket hozták, nem ismerték a presbyteri választás titkait. Egyes pártok, egyletek, frakciók mindig a saját tagjaikat választják he s különösen vidéken, irtóznak a nadrágos emberektől. Látjuk, hogy a lelkészválasztás jelenlegi módja is csődöt mondott s keresik a módot annak megoldására. Hogy a tanároknak, kik fegyelmi tekintetben az egyházmegyékhez vannak utalva első fokon, nem kézen fekvő dolog e, hogy a tanácsbirák között helyet kellene foglalniok s az egyházmegyei gyűlés nívóját se süllyesztené le, ha az igazgatón kívül, ki szintén lehetne hivatalból tag,1 éppúgy mint a lelkész, még az intézetnek 2—3 tanári képviselője is tagja lenne. Ugyanezt mondhatjuk a kerületi közgyűlésekről és a konventi képviseltetésről is. Ne tessék félni, nem lenne majoritás, mert egy egyházmegyei közgyűlésen 3—9 tag lenne jelen, de hogy mennyi értéket nyerne velők az egyház, azt megállapítani nem is tudom, nem is akarom. Ilyenek lévén az állapotok, kérdem, mivel van ma szorosabban kapcsolva a református tanár egyházához, mint a legközömbösebb egyháztag? Miért lehetne tőle több érdeklődést, intenzivebb munkát várni az egyházi élet terén, hacsak a kálvinista lélek nem ösztökéli, mint más egyháztagtól ? Nem arra kellene e törekedni, hogy az eddig követett eljárás és bánásmód helyett, tudatában annak a nagy fontosságú munkának, amit a tanárok az egyház érdekében végeznek, hiszen ők nevelik az egyház tagjait, azt a generációt, mely az egyházat fenntartja és alkotja, bevonják az egyházi közélet minden munkájába, hogy úgy munkálkodhassanak, hogy üres templomot ne hagyjanak utódaiknak. Dr. Balthazár Dezső püspök urnák a zsinaton mondott szavaival végzem: „Ideje volna már a mostoha elbánásnak korszakát lezárni és a méltányosságét nyitni meg!“ (Zsinati Napló: III. a. 945.) Soós Dózsef reálgimn. igazgató.1 Rémet tapasztalatok — magyar gondolatok. Hosszú háborús, forradalmi évek után e nyáron újra német földön jártam s „sok mindent találtam“, amin elmélkedni magyar 1 Nem hazabeszólek, mert egy óv múlva már a nyugdíjazás Nirwánája borul-rám.
