Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Kónya Sándor: Útmutató megjegyzések az angol nyelv tanításához
35 mindenik szónak helyes kiejtését az iskolában el nem sajátították. Ismeretes dolog, hogy legalább háromszor-négyszer annyi szellemi munkába kerül egy szó hibás kiejtéséről való leszoktatás, mint a helyes újnak a megtanulása. Ha a helyes kiejtést szigorúan megköveteljük és ellenőrizzük és ha az új szavak kiejtésének begyakoroltatása közben a kiejtésben kétségtelenül meglevő sok szabályszerűséget tudatossá tesszük, a tanulóban föltétlenül kifejlesztünk bizonyos mértékű angol nyelvérzéket, amelynek közvetetlen eredményét akkor tapasztalja, amikor egy idő múlva, már az első év vége felé, soha nem látott új angol szavakból is többet helyesen fog kiejteni tudni. Gondot kell fordítani az angol beszéd könnyen folyó, zökkenés és dadogás nélküli simaságára. Ennek az iskolában való megkövetelésén kívül az is segítője lesz, ha a tanulókat arra ösztönözzük, hogy minden mondatot addig ismételjenek a kimondásban, mig ez gyorsan és hibátlan simasággal nem történik. E követelmény teljesítése végre és nem is olyan sokára, a legbotnyelvűbb magyar gyermeket is képessé teszi a kevésbbé idegenszerű kiejtésre. Épen ily tudatossággal kell gondolni az angol beszéd megfelelő gyors tempójára s felhívni a figyelmet a magyar és angol beszéd tempója között lévő különbségre. A tanár példája különben itt is a legtöbbet tehet. Fontos a hangsúly ellenőrzése is. Tudni kell, hogy jó angol fülre milyen kellemetlen a rosszul hangsúlyozott szó vagy mondat; nem is szólva a rossz hangsúlyozás ama súlyosabb következményéről, hogy meg sem értenek, vagy félreértenek bennünket. Azt is tudjuk, hogy sok egyébként teljesen egyforma alakú és kiejtésű szónál az egyetlen megkülönböztető jel a hangsúly. Végül egyes szótagoknak az angol beszédben tapasztalható látszólagos elnyelése főképen szintén a hangsúlyra, azaz ennek a hiányára vezethető vissza s az ilyen látszólagos elnyelések miatt a hallgató sokszor értetlenül kénytelen bámulni az angolul beszélőt. Ezért mindig meg kell kövételni minden szó helyes hangsúlyozását s a mondatbeli hangsúly kellő éreztetését is. Egyetlen hibásan hangsúlyozott szót vagy mondatot se engedjünk el fülünk mellett kijavítatlanul, amellett, hogy elsősorban magunknak kell kifogástalan hangsúlyozással beszélnünk. Azt sem lehet eléggé figyelembe ajánlani, hogy a tanulókkal a kérdezést be kell gyakoroltatni. A mindenféle természetű kérdésekre kapott feleletekkel és összefüggő részek bizonyos folyékonysággal való elmesélésével könnyen hajlandók vagyunk megelégedni. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy még a tisztes feleletet adó tanulók is a mások kérdezésében, a kérdések feltevésében, bizonyos öntudatos gyakorlás nélkül túzok módjára mozognak. Ezért nem lehet megelégedni azzal, hogy a tanulók kérdező képességének a kialakulását a fülére bízzuk. Itt is erőteljes aktiv munkát kell velük végeztetni. Ilyenül nemcsak az az eljárás ajánlható, hogy az általunk feltett kérdéseket velők gyakran ismételtetjük s hogy időnként az osztályban egymással kérdeztetjük, az előforduló hibákat magukkal a tanulókkal is próbáljuk kijavíttatni, hanem az is, hogy minden 3—4 olvasmány
