Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Kónya Sándor: Útmutató megjegyzések az angol nyelv tanításához
33 (amelyek ugyanazon vagy hasonló képzetek körében forognak), több szóból vagy mondatból álló értelmezéssel, etimológia segítségével, vagy ha sehogyan sem megy másképen, hirtelen átsuhanással az anyanyelv területére, de épen olyan gyors visszatéréssel is onnan. Az új szövegnek ez az angol nyelvű értelmezése nem túl egyszerű, de nem is nagyon bonyolult. A szavak jelentésének a kitalálása mindenesetre leköti a tanulók figyelmét s abban nemcsak izgalmas örömeiket találják, hanem — épen ez adja az örömöt — agyuk minduntalan termeli a gondolatokat, amelyeknek egyrésze még kényszerűen kapcsolódik az anyanyelv fogalmaihoz, másrésze azonban angol ismeretei alakulásának lelki területein futkároz, talán nem is kevesebb örömmel, mint a zöld mezőn játék közben. De a tanítási munka fontosabb s nehezebb része ez előkészítés után kerül elő, a begyakorlásnál, a társalgásnál, a számonkérésnél. A tárgy és fogalom társítása nem fog nehezen menni, sőt gyakran meglepő könnyűséggel. Nehezebb feladat a megragasztás, amely csak akkor kezdődik, mikor a tanulók a szöveget és szavakat értik és jól ismerik, tehát az értelmezést és a szavak megtanulását követő órán. Ekkor — mint az első órán történt — minden mondatot a lehető legnagyobb számú kisebb és mindig más szerkezetű mondatra aprózunk, minden szóval, minden szóra és fokozatosan mindenféle mondatszerkezettel kérdezünk, felelünk és feleltetünk. E munka egész ideje alatt legfontosabb követelmény a tanulókkal szemben a gyorsaság a feleletadásban. Úgy kell begyakoroltatni mindent, hogy a megszerzett ismeretek, a szókincs minden pillanatban rendelkezésre álljanak, gyorsan, egyszerre, várakozás nélkül. Azért — bár a szemlélhetőség kedvéért ad absurdum visszük az állítást — a gyors gyakorlás látszólag megfordíttatja a régi szólást: előbb járjon az eszed, azután a szád, mert e lelki működést végző idegpályáknak annyira begyakoroltaknak kell lenniük, hogy a látszat szerint a tanuló szájának előbb kell járni, mint az eszének. Analóg e jelenség a gyorsírásnál találhatóval, ahol a képességnek látszólag szintén nem az idegrendszerben, hanem az újjak végén kell székelnie. A kellő gyorsasággal legjobban ki lehet kerülni az anyanyelvnek ide igazán nem szükséges hívatlan közbelépését, azt a káros munkát, hogy a tanuló egy nyelvből folytonosan a másikba térjen, hogy mondanivalóját előbb anyanyelven szerkessze meg, azután a megfelelő szavak és nyelvi formák megkeresésével lefordítsa: mert minderre nem engedünk neki időt. E gyorsaság mellett azonkívül még népesebb osztályokban is több idő jut egy-egy tanulóra a beszélgetés gyakorlásából. A tanárnak jutó legfontosabb teendő pedig a régebbi ismeretek bevegyítése az újba. Ez a tanár részéről nagy körültekintést, jó emlékezőtehetséget, az elvégzett anyag, különösen a tanult szavak mértékének biztos ismeretét kívánó, de nagyszerű eredménnyel kecsegtető szép feladat. A megelőző anyagot folyton ismételni és gyakorolni kell és pedig nemcsak a már megtanult szavaknak otthon való újra és újra átismételtetésével, hanem a réginek az újhoz való kapcsolása, a megelőző anyagot is magába foglaló sok kérdés feltevése által. Ez
