Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Soós Adorján: A történettanítás kérdéséhez
A leánycserkészet intézményét is, mint a fiúkét, Sir Baden Powell, a világ főcserkésze alapította. Célja az volt, hogy a leányokat is, iskolán kívül is életrevaló nevelésben részesítse, jellemüket szilárdítsa, testüket edzetté tegye. Eszménye a házias feleség, jó anya, tökéletes honleány. A mozgalom ne legyen sem politikai, sem felekezeti célú, ne hirdessen osztályharcot, ilyen feltételek mellett alakult meg az intézmény Angliában körülbelül 15 évvel ezelőtt s ma már Üjfundlandtól Ujzeelandig virágzik. Az angol cserkészleányok száma egy millió. Az Amerikai Egyesült Államokban 500.000 pompásan felszerelt cserkészleány működik, ezek az elmúlt nyár folyamán 266 sátorban táboroztak. Lengyelországban 18.000 cserkészleány működik; rokonaink, a finnek 5000 et, a lettek 1000 et, az észtek 300 at számlálnak. A svédek és norvégek 2500 at, az osztrákok 1000 et. Hollandiában 775, Olaszországban 600, Franciaországban 200, Japánban 290, Khinában pedig 60 benszülött cserkészleány működik. Nálunk 100 leánycsapatban végzik jó kedvvel a jó munkát, s 5000 leány keblén csillog a büszke cserkészjelvény : a magyar címerre boruló liliom s 5000 cserkészleány vallja a Magyar Leánycserkész Szövetség jelmondatát: „Mindent a hazáért, Semmit magadért!“ Zelenka ÍTIargit. fl történettanítás kérdéséhez. A Tanáregyesületi Közlöny f. évi 1. számában dr. Ember István meggyőző érvekkel igyekezett bebizonyítani, hogy a legújabb tantervi utasítás a történettanítás kérdését milyen szerencsés kézzel és helyes didaktikai érzékkel oldotta meg. Nem akarok én vitába elegyedni ismertnevü és jó készültségü kollegámmal, mert értekezése lényegével én is egyetértek: elismerem, hogy „a történeti megismerésben nemzeti önismeretünk az a természetes alap, amelyből kiindulva fokozatosan tágíthatjuk világképünk horizontjának folyton növekedő átmérőjét.“ Azonban azt már határozottan tagadnom kell, hogy az új tanterv valóban oly szerencsés kézzel húzta volna meg az elvégzendő anyag határvonalait, mint azt értekezésében dr. Ember is állítja. A legújabb felépítésű tanterv, látszólag nagyon kibővítette, alapjában véve mégis rövidebbre fogta a magyar nemzet történetének tanítását, mert ha ebből a szempontból összehasonlítjuk az új tantervet az előző tananyag-feldolgozással, be kell látnunk, hogy a régi sem volt jó, de az is bizonyos, hogy semmivel sem volt rosszabb mint a mostani. Úgy a régi, mint az új tantervben történettanításunknak a nemzeti történelem lett a kiindulási pontja, azzal a különbséggel, hogy mig régen valóban alig léptük túl „a naiv érdeklődést kielégítő narrativ fokozatot“ és igy gazdag szempontokat hagytunk kiaknázatlanul, addig az „új tantervi beosztás — állítólag — lehetővé teszi már a kezdő fokon is a történeti' gondolkodás fejlesztésének 24
