Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Zelenka Margit: A leánycserkészetről
következő eset, amit egy hálálkodó édesanya szájából hallottam. Bárhogy igyekezett, sem szép szóval, sem erőszakkal nem sikerült 14 éves kisleányát főzéstanulásra fognia. Elpanaszolta gondját a cserkészcsapatvezetőnek, ki erre a cserkészórákon állandóan elejtett a főzésre vonatkozó kérdéseket, amelyekre a régebbi cserkészleányok ügyesen felelgettek, sőt rendezett főzőpróbákat s mindezzel úgy felkeltette a kis makacs kedvét és igyekezetét, hogy a következő főzőversenyen, melyre hosszas és lelkes munkával készült, már megnyerte a két keresztbetett főzőkanál jelvényét, ami táborozáskor főzésre képesít. — Még erről a táborozásról kell pár szóval megemlékeznem, mely intézmény ellen megint oly heves támadásokat intéztek azok, akik ezt a női nemnek alkalmatlan, a nőiesség rovására történő cigányéletnek gondolják. Akik igy vélekednek, még nem jártak ilyen u. n. táborban, ahol nyaranta igazán megkapó, munkás, hasznos és amellett vidám élet folyik. Különösen itt nyer kielégülést — természetesen módjával — az a pedagógiai elv, melyet a maga túlzó és szélsőséges modorában már Rousseau felvetett, hogy úgy akarja Emilt nevelni, hogy az az északi sarkon s az egyenlítő alatt egyaránt megállja a helyét. — A táborozó cserkészleánynak bizony mindenhez kell értenie, amit a mindennapi élet szükségletei megkívánnak, mert hiszen a beszerzéstől, bevásárlástól az edény eltakarításáig mindent az arra beosztottak végeznek el. Ügyesnek, találékonynak kell lennie, szerénnyé, kisigényűvé kell válnia. Emellett pedig meg kell szoknia a másokért folytatott munkát s meg kell ismernie az ebben rejlő gyönyörűséget. — A nyári táborozásból pirosán, frissen, ügyesen és sokoldalúan hazatért leánykák szülei, kik közül többen szorgalmas látogatói, sőt vendégei is voltak a tábornak s kiknek igy alkalmuk volt ezt az életmódot alaposan megfigyelni, a legnagyobb lelkesedéssel szóltak róla s máris kérik az egyes csapatok vezetőit, hogy kisleányaiknak ezt a nagy örömet jövőre is biztosítsák. Igen messzire kiható eredménye ennek az intézménynek az is, hogy a családrendszer folytán, mely szerint 6—8 leányka egy családvezetőhöz tartozik, ki apró ügyes bajos dolgukban gondoskodik róluk, különösen táborozáskor valósággal előkészül arra a magasztos hivatásra, amit majd mint anyának gyakorolnia kell, amikor sokszor bizony nagy önzetlenség, sok lemondás, erejének és önuralmának végső megfeszítésével kell dolgoznia másokért, de amikor mindehhez erőt ad Istenbe vetett hite s az övéiért érzett önzetlen, áldozatos szeretete. Hogy mindez, amit itt fejtegetni óhajtottam, nem jámbor szándék, amely szép lehet, mint terv, de szánalmasan kudarcot vall a kivitelben, azt bizonyítja a leánycserkészet intézményének elterjedtsége. A rövidség kedvéért ennek bizonyítására csak néhány számadatot szeretnék közölni, melyek mutatják ez intézmény virágzását különösen hitsorsosainknál, a hatalmas protestáns államokban, ahonnét az egész mozgalom kiindult. Közlöm végül azokat az adatokat, melyek ebből a szempontból hazai viszonyainkat jellemzik. £3