Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 4-5. szám - Zelenka Margit: A leánycserkészetről

19

cselekvése nélkül, legyen az bár egészen jelentéktelennek látszó kis szívesség.

Nem jut-e erről eszünkbe a nagy német lángelmének, Föersternek sok kis története, melyeknek mindegyike felebaráti szeretetre buzdít? Nem önkéntelenül visszhangozik e ennek hallatára lelkűnkben az irgalmas samaritánusról szóló örökszép példázat, vagy Krisztus másik feledhetetlen mondása: „És valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gondomat.“ (Máté.) Nem azon a parancsolaton alapul-e mindez, amit maga Krisztus a legfőbb parancsolatnak mondott: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ S hogy az emberbaráti szeretetnek ez a parancsa mennyire termékeny talajra talál a gyermek és ifjú lelkében, mutatják azok a szűkszavú, de na yon sokatmondó, szerény, tárgyilagosságra törekvő feljegyzések, melyeket a kezemben megfordult úgynevezett cserkésznaplókban találtam. Sokszor mélyen meghatóak ezek a magok naivitásukkal, a szegény özvegyasszony két fillérét eszünkbejuttató áldozatkészségökkel; például: „Ma odaadtam egy éhes kis koldusgyereknek a tízóraimat,“ vagy: „Iskolábamenet átvezettem egy vak bácsit az utcán.“ Más helyütt: „Láttam, hogy egy szegény kislány az ablakon át nézi a karácsonyfámat, behívtam és adtam neki róla cukrot és az egyik babámat is neki adtam.“ Nem egy lépés-e mindez annak a kérésünknek a teljesüléséhez, hogy: „és jöjjön el a Te országod?“

Ezeket a krisztusi gondolatokat fejezi ki a gyermek számára teljesen konkrétül a többi cserkésztörvény is, melyeket a rövidség kedvéért csak fölsorolok : igy pl. az, hogy a cserkészleány gyöngéd másokkal, szigorú önmagával szemben. Hogy szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. (Utóbbi erényre igyekezett nevelni az egész pedagógusvilág a „Madarak és fák napjáéval, valamint a hosszú idők óta forgalomban levő u. n. „Állatvédő naptár“-ral is.

Milyen fontos s a mai világfelforgató eszméktől fertőzött, tekintélyromboló világban milyen szükséges, hogy a gyermek leikébe vésődjék a következő gondolat: a leánycserkész feljebbvalójának jó lélekkel és készséggel engedelmeskedik.

S a mai nehéz időkben s a sokszor bizony elég küzdelmes életben valóságos gyógyítóbalzsammá válhatik a lélek számára a következő mondat: „a leánycserkész vidám és meggondolt.“ (Nincs kedvesebb, mint mikor a cserkészet körébe felvett kicsiny (6—12 éves) leánykák, a magyar mesevilág legbájosabb alakjairól nevezett „tündérkék“ mosolyogva elmondják, hogy a tündérke mindig igyekszik segíteni és minden munkát vidáman végez.

Fontos és még nemzetgazdasági szempontból is értékes követelmény, hogy „a leánycserkész legyen takarékos.“ Szolgálataiért ugyan anyagi jutalmat ne fogadjon el, rendes keresetét azonban becsülje meg. Fölösleges dolgot ne vegyen, meglevő holmiját gondozza. Csak annyit költsön, amennyije van, kölcsönt sohase kérjen. Hány ember kerülhette volna el anyagi, sőt erkölcsi romlását is, ha erre gyermekkorában rászoktatták volna!

Végül az utolsó: „legyen a leánycserkész testben és lélekben