Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Vietórisz József: Magyar tanárok kánonja
6 kodás és a jó eredményt veszélyeztető rombolás minden tanításunk és figyelmeztetésünk. VIII. Ne lopj még akkor se, ha azt gondolod, hogy lopásod senkit meg nem károsít, mert ez a gondolat ép úgy helytelen, mint ahogy maga a lopás becstelen! Ez azt jelenti, hogy kötelességünk teljesítésében pontosak legyünk és semmikép nem menthető mulasztásunkat a mások hasonló módon helytelen eljárásával takargatni ne igyekezzünk. IX. Ne mondj a te kartársad ellen hamis tanúbizonyságot se az elöljárók, se a szülők, se a gyermekek előtt, mert ez a legkiábránditóbb és legkárhozatosabb tekintélyrombolás ! Ez azt jelenti, hogy testvéri közösségünkben egy testnek tagjai lévén, egymással a gyanúsítást, megszólást, rágalmat kizáró békességben éljünk; mert befelé ebben van a legnagyobb biztonságunk, kifelé ebben van a legnagyobb erősségünk. X. Ne kívánjad a te felebarátodnak házát, feleségét, vagyonát; mert nem tudod biztosan, mit kívánsz akkor, amikor ezeket talán épen a legnagyobb veszedelmedre kívánod! Ez azt jelenti, hogy minden körülmények között a szó legszorosabb értelmében józanul gondolkozzunk, igénytelenek maradjunk s emelt fővel járjunk inkább a szerénység tisztes mezében, mint a telhetetlenség szennyes köntösében. XI. Szeresd a te hivatásodat teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből, hogy magadnak örömet és boldogulást, hazádnak hasznot és haladást szerezz általa! Ez azt jelenti, hogy munkánkat mindenkor teljes készséggel és odaadással végezzük s azt ne taposó malomhoz hasonló hivatalnak, hanem igazán szent hivatásnak tekintsük. XII. Szeresd a te tanítványaidat s általában az ifjúságot jobban, mint tenmagadat s légy hasonló ama jó pásztorhoz, aki életét áldozza a maga juhaiért! Ez azt jelenti, hogy nevelő muukánk teljes erőkifejtését kicsiny és nagy dolgokban egyaránt ifjaink javára értékesítsük, akiket szüleik jóreményben bíztak ránk s akikért teljes felelősséggel tartozunk. * * * Mindezek általánosan ismert igazságok, de sohase időszerűtlenek, olykor-olykor szükségesek s mindenesetre megszívlelendők. Ha nyoma-
