Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Vietórisz József: Magyar tanárok kánonja
4 magyar tanárok kánonja. .Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény!“ Bizonyára azt akarja mondani e szép axiómában a költő, hogy a jól betöltött pálya ne csupán a mindennapi kenyér megkeresésének eszköze legyen, hanem magasabb célok megvalósításának lehetősége is és hogy mennél több önzetlen szolgálatra ad alkalmat a közérdek előmozdításában, annál jobban megközelíti az igazi értékről elgondolható nemes eszményképet. De egyik se annyira fontos, dicső és ideális, mint a mi pályánk, a tanári pálya, amely nemcsak a jelen pillanatnyi szükségleteit igyekszik kielégíteni, hanem a múlt tanulságai alapján felépítendő jövő előkészítésén is fáradozik s igy társadalmi és nemzeti szempontból egyaránt elsőrendű hivatás. Hogy a tanár munkája mimódon álljon az iskola nagy céljának, az erkölcsi jellem nevelésének szolgálatába, erre nézve eskünk, utasításunk és rendtartásunk szolgál útmutatással, ezeknek alapos ismerete, megszívlelése és követése mindnyájunk elengedhetetlen kötelessége. Ám ha a régiek könnyebb megérthetés és megtarthatás végett tételekbe, törvényekbe, táblákba foglalhatták legfontosabb életelveiket, talán részünkről se lesz fölösleges eljárás hivatásunk gyakorlásmódjának mintegy kánonba foglalása abból a célból, hogy a gyengék megerősödjenek, az erősek megmaradjanak igazságunk tudatában. Lelkiismeretünk korlátlan szabadsága, tudásunk teljes biztossága s fegyelmezésünknek vaskövetkezetessége volt és lesz mindenkor az az erős fundamentum, amelyre kétségtelen és megdönthetetlen bizonyossággal építhetünk. Különösen arról nem szabad sohase megfeledkeznünk, hogy tanterv, rendelet, utasítás mind csak külső keret, amelynek minden másnál nagyobb mértékben tanári egyéniségünk adhat megfelelő tartalmat. Végül egész életünket és minden működésűnket a a nemzeti erényekben megnyilatkozó kötelesség mérlegére kell állítanunk s mindent elkövetnünk, hogy megbízhatóság, lelkesség és türhetetlenség szempontjából könnyüknek ne találtassunk. * * * Hivatásunk kánonszerü tilalmait és parancsait a következő tizenkét pontba foglalhatjuk: I. Én vagyok a te urad, a te szent hivatásod, aki a lelki sötétségből, a szolgaság házából kihoztalak tégedet, hogy világitó fáklya légy különösen ma, nemzetünk sötét korának éjjelében! Ez azt jelenti, hogy hivatásunkban mindig előre nézzünk, folytonos önműveléssel fokozzuk tudásunkat s erős önfegyelmezéssel mutassunk mindenkor jó példát tanítványainknak. H. Ne legyenek néked énelőttem idegen isteneid, céljaid és törek
