Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 1-3. szám - Hazai és külföldi irodalom
46 bevezetés és Széchenyi főbb életrajzi adatainak stb. chronologikus ismertetése előzi meg. Utóbbi ellen alig tehető kifogás, előbbi ellen annál több, mert akárhányszor helytelenül ítéli meg Széchenyit, a Szabó Dezsővel vont párhuzamok pedig még kevésbbé szerencsések. A szerzőt lelkesedése itt tulságba viszi, de az anthologia értékét ezek az elszólások nem csökkentik, Sz. Ö. Hartnacke W.: Organische Schulgestaltung. Gedenken über Schulorganisation im Lichte der neueren Begabtenforschung. Kupky und Dietze Radebenl—Dresden. 1926. Ilyen címen harcos kis könyvet adott ki Hartnacke dr. dresdai városi közoktatási tanácsos, mely 1925. júniusában Danzigban szakkörök előtt tartott előadását adja. Nagy feltűnést keltett a mü bátor hangjával, főleg a szociálista Szászországban. Tudományos adatokra támaszkodva küzd azért, hogy a tehetségeseket jobban karolja fel a nevelés, ne pedig csak a gyengébb tehetségű gyermekek istápolására törekedjék s ne hagyja magát szociális jalszavak által befolyásoltatni. A mai helyzet szerint visszatartja az iskola a tehetségeseket, a jövő reményeit a ballasztok, a gyengék kedvéért. Tapasztalati tényekből jut arra az eredményre, hogy a szellemi tehetség foka nem egyenlő minden társadalmi osztályban. A szellemileg vezető osztályok gyermekei közt sokkal nagyobb a százalékuk. Táblázatos kimutatásai igen tanulságosak: egyetemi végzettségűek gyermekei közül igen jó és jó jegyeket kapott 50'5°/o, néptanító 49‘7%, tanult kereskedő 26%. kézműves 14'2%, gyári munkás 1T7 °/o, napszámos (cseléd) 8'3%. Úgy e, milyen különbség az egyes osztályok között ? (Csak mellékesen említem, arra is kitér a szerző, miért nincsenek nagy embereknek rendesen hozzájok méltó gyermekeik: okát abban látja, hogy rendszerint nem méltó feleség áll mellettük, (pl. Goethe esetében is.) Az igazi nemzetnevelés célja lenne, hogy a tehetségek fejlődését megkönnyítse, tanulmányidejöket megrövidítse, hogy gyorsabban végezve, esaládalapitó tagjai lehessenek a társadalomnak. Mert csak igy kerülhető el az a sivár jövő, melyet Hartnacke elénk fest: az emberiség szellemi lezüllése. U. i. jelenleg az alsóbb társadalmi osztályok tagjai előbb alapítanak családot, nagyszámú gyermekeik vannak, mig a szellemileg legértékesebb elemek későn vagy egyáltalában nem jutnak ebbe a helyzetbe s egy két gyermekük lehet csak. Látható ebből a jövő képe, mely az értékes elemek pusztulásához vezet. — Tanulságos kis könyv ez, mely magyar középosztályunk szomorú helyzetében nálunk még komolyabb megfontolást és segítő elhatározást kívánna az illetékes körök részéről. Sajnos, ha Németországban jogos az ilyen aggodalom, nálunk többszörösen az; hiszen nemhogy javítanák a középosztály helyzetét, hanem minden u. n. rendezés csak újabb súlyosbítása életének (mint legutóbb a lakáspénzek rendezése). Nem vesztjük el reményünket, hogyha ilyen müveket olvasunk s olvasásra ajánlunk, a helyes utat a nemzetnevelésre megtaláljuk, Böhm Dezső.
