Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 1-3. szám - Dr. Osváth Gedeon: Szózat a protestáns testvériség érdekében

37

Szózat a prot. testvériség érdekében.

Az evangélikus és református testvéreket az Ur Jézus Krisztust kereső és megértő szeretetben a vallásszabadságért vívott negyedévszázados nehéz küzdelem közös szenvedése és öröme kapcsolta egybe. E közös sors által megpecsételt idők folyamán a közöttök levő hitárnyalati különbözőséget áthidalva, egymás kölcsönös megbecsüléséről tiszteletreméltó tanúbizonyságot tettek.

E könnyel és vérrel átitatott közös múlt folyamányaként mindakét hivatalos egyház intézményesen tette lehetővé, hogy középiskoláikban szükség esetén a testvérhiten levők rendes tanárokként alkalmaztassanak ; ez alapon működnek ma is az ev. intézeteknél ref. vallásu és a ref. intézeteknél ev. vallásu tanárok. Mindez a múltban nem a türelem, vagy gerinctelenség kérdése volt, hanem az egyházi és nemzeti közös kulturfeladatok végzése terén az egymásrautaltságnak és az egymáson segítésnek szelleme, mely az illető intézeteknél jelentkező tényleges szükséget elégítette ki. így az egyes gimnáziumoknál működő, testvérhiten levő tanárok — családtagjaikkal együtt — hitükben érintetlenül, kellő lelki nyugalommal élhettek hivatásuknak, melyet az isteni gondviselés e reájok nézve speciális hatáskörben eléjök szabott.

Nagyon természetes, hogy a bekövetkezett forradalmak után mindenik vallásfelekezet az egyházerősitő politika útjára lépett s mindenik egyház igyekszik a maga számára nemcsak saját híveit megtartani, de azoknak, valamint fizetéses tisztviselőinek családtagjait is törekszik megnyerni, sőt törvényes határozatokkal biztosítani.

Sajnálatos lenne mégis, ha e törekvés úgy a református, mint az evangélikus egyházi élet keretében egymással szemben úgy érvényesülne, hogy kedvezőtlenül érintené a két testvéregyháznak az elmondottak szerint eddig zavartalanul fennálló szép viszonyát.

Amint az alább következőkből kitűnik, meg van reá a lehetőség, hogy e zavartalan testvéri viszony továbbra is változatlanul megmaradjon.

A magyarországi ev. egyetemes egyház 1925. évi október hó 22-én tartott egyetemes közgyűlésének 35. pont alatt e tárgyban hozott határozata ugyanis midőn kimondja: „egyházunk javadalmas tisztviselői kötelesek tiszta evang. házasfrigyben élni és gyermekeiket vallásunkban nevelni, miért is ezen tisztviselők által házasságkötésükhöz felettes hatóságnak hozzájárulása megszerzendő,“ — ugyanott hozzáteszi: „A református egyházzal szemben ugyanolyan elbánást kell gyakorolni, mint amilyet a ref. egyház híveinket illetőleg gyakorol.11 Az ezen határozmányok ellen vétő tisztviselők egyházi vétséget követnek el.

Amint látható, e határozmányok szerint az érdekelt ev. és ref. tanárok sorsa a két testvéregyház között mutatkozó kölcsönös elbánás esélyéhez igazodik, amennyiben az elbírálás és ítélet kulcsául a viszonosság elvét állapítja meg.

A testvéri szeretet és bölcs méltányosság bizonyságát foglalja