Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Külföldi folyóiratok szemléje
245 ifjúság szívéhez, mert alkalmat ad a természetben való élésre, a szabad önkifejtésre, kirándulásaival, táborozásokkal, egész szervezetével. Az ifjúsági szervezetekben az ifjaknak egymáshoz való barátsága szorosabb, mint az iskolában, az állandó bizalmas és belső érintkezésnél fogva. A jó példa nagyobb hatású bennük, mint a felnőttek példája és tanítása. Az ifjúság tettvágya, vándorlási kedve, szabadságszeretete mind érvényesülnek az egyesületekben, E megállapítások nem vonatkoznak a vallási és politikai irányú mozgalmakra, amelyek nem az ifjúság spontán megnyilvánúlásai, hanem a felnőttek nagyobb mértékű ráhatását szolgálják az ifjúságra. A cikket az a megállapítás fejezi be, hogy az igazi ifjúsági mozgalom 1920-ban befejeződött. Dr. H. Beckmann, Bremenből „Adalékok az írásbeli kifejezés nyelvtani fejlődéséhez“ címmel ír tanúlmányt, amelyben 600 elemi iskolai fogalmazványt dolgozott fel, hogy következtetéseket vonjon a gyermek természetes nyelvi kifejező készségének fejlődésére. A vizsgálat szemponjai: a különböző szófajokat milyen °/o-ban használja a tanúló, fejlődésének különböző fokán, hogyan alkalmazza a mondatrészeket, milyen mondat fajokat kedvel, milyen a mondatfűzése, milyen lelki folyamatokat fejez ki a fogalmazása. Az eredmény jellemzőbb adatai: az elvont főnevek növekvő használata a korral, a melléknevek, elöljárók és a vonatkozó névmás alkalmazásának folytonos erősödése, a határozószó használata; a mondatrészek közt az állítmány és a helyhatározó használatában észlelt csökkenő tendencia, a mondatfajok közül mindinkább nő az összetett mondatok száma az egyszerüekéhez képest. Az okhatározó mondatok száma is kisebb mértékben ugyan, de folyton nő. Csak a későbbi korban lép fel. A mondatok fűzésében a kezdő fokon általános és-sel való kapcsolás rohamosan fogy. (T. o.-ban 57°/c, VIII.-ban 6%). Az iskolába lépő gyermek kifejezései a konkrét adottságok körében mozognak. Ezek csak lassanként adnak teret elvont lelki aktusok kifejezésének. Befejezésül a szerző összeállítja az egyes osztályok tipikus tulajdonságait és a fejlődésben nyilvánúló törvényszerűséget abban állapítja meg, hogy az iskolai évek alatt fokozatosan bővül a tanúló nyelvkincse, gyarapodik kifejezőkészsége. Ez eredményeket persze sok más hasonló vizsgálat eredményével kellene kiegészíteni, hogy általános érvényű megállapításokat lehessen tenni. — Igen üdvös lenne efféle vizsgálatok végzése a középiskolában is, a gyermekek lelki életének, kifejező készségének képzetvilágának, gondolkozás módjának megismerésére. Pl. annak a kérdésnek tudományos megtárgyalásához is igen jó adatokat szolgáltatnának ilyen vizsgálatok, hogy mit jelent az elemi iskolából a középiskolába való átlépés a gyermek lelki fejlődésére. Rendkívül érdekesen fejtegeti W. Hoffmann, lipcsei egyetemi tanár a ponyva irodalom és a szemétfilmek káros hatását az ifjúságra. Ezek mérgező hatását és az ifjúkori bűnözésekben való szerepét általánosságban elfogadják, de csak legritkább esetekben sikerűit eddigelé kimutatni konkrét összefügést egy ilyen bűneset és valamely film, vagy ponyvatermék között. Ilyenkor is a lelki degeneráltság konstatálható volt, A kiváló kriminopathológus megállapítja, hogy a ponyva olvasása,