Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Zsigmond Ferenc: Ady Endre. Születése ötvenedik évfordulójára
197 szelleme volt egyetlen irányitód s számos tanulmányoddal nevezetes kérdéseket juttattál a megoldás világos útjára ; Egyetemünk legsúlyosabb, válságos éveiben, már hajlott korodban, áldozatos munkáddal biztosítéka voltál annak, hogy a pusztulás idején is szilárd és hűséges kéz fogja már-már elsülyedt hajónk kormányát; az ifjúságot szolgálatod első percétől az utolsóig lelkeden melengetted, tanító mestere; barátja, atyja voltál . , . — Mindezek emlékezete él és megmarad bennünk, Ez teszi élénkké óhajtásunkat: tartsa meg Isten e ritka ember részéül jutó magas korban testi és lelki erődet, adjon zavartalan benső nyugalmat; lehessen még sokáig örömöd Egyetemünk hagyományos szellemének virágzásában, amire törekszünk s találhass vigasztalást nemzetünk megélj úló, nemes életében, amelynek előkészítése életed munkájának értelme volt és tanítványaidnak öröksége 1 Szegeden, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar 1927. évi junius hó 14-én tartott X. rendes és az Egyetem Tanácsának 1927. évi junius hó 27-én tartott X. rendes úléséböl, Tóth Károly s. k., e. i, rotor; Bartók György s. k., a bölcs.-ny,- és tört,-tud. kar e. i. dékánja." A díszesen kiállított iratot az Egyetem nevében Schneller utóda, a neveléstudomány jelenlegi tanára, dr. Imre Sándor, nyújtotta át az ünnepeknek szülővárosában, Kőszegen, ahol a 80. évfordulót töltötte. Ady Endre. Születése ötvenedik évfordulójára. Ady Endre első versének nyomtatásban való megjelenése a millennium esztendejével, testi-lelki összeroppanása és halála pedig Magyarország legnagyobb katasztrófájának szörnyű dátumával esik egybe. íme, egy korán elhúnyt lírikus rövid költői pályájának a boltíve így köti össze egymással ezeréves történetünknek talán a legbizakodóbb és a legreménytelenebb időmozzanatát s e boltív alatt megsokszorozódott erővel hallatszik a Sors folyamának titokzatos és félelmetes morajlása . . . Ady legelső megjelent verse Kossuth emlékét dicsőítő hazafias költemény volt. Történetszemlélete és politikai álláspontja idővel nagyot változott, de mindenkor változatlanul azt vallotta, hogy az igazi költőnek hivatásához, sőt kötelességéhez tartozik a nemzeti közélet irányítása, azaz a prófétai szerep is. Már debreceni jogász korában, a diákság lapjában, úgy határozta meg a színpad jelentőségét, hogy az „ma már az Ibsenek, Sudermannok s a Hauptmannok katedrája, honnan átható, harsogó hangon szól egy eljövő kor isteni jóslata." A jósláshoz, mint a prófétai gondolatközlés legtipikusabb formájához ö maga is kezdettől fogva szívesen folyamodott; több ízben megjövendölte az osztrákmagyar monarchia közeli pusztulását, Magyarország összeomlását s a forradalom elkerülhetetlenségét. Ez a prófétai öntudat egészen a hiúságig
