Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Dr. Bőhm Dezső: Schneller, a professzor
193 a nem nagyon érdeklőket! —, hanem az igaz érdeklődés. S bár Schneller mindig meleg szeretettel fogadta hitsorsosait, azonban szerető mestere volt minden felekezetböl való tanítványának, hogy csak egyet említsek meg: hány hálás tanítványa akadt piarista hallgatói között! Fenkölt szellemű tana u. i. minden gondolkozni akaró, önállóságra törekvő főnek kedves volt, ebben kiegészítette egymást a filozófus Bőhm és a pedagógus Schneller. Tanítása által nevelő mestere lett sok különböző intézet tanári gárdájának. S ha a tárgy érdekelte, nem kevésbbé érdekelhette hallgatóit maga az előadás is. Schneller professzor bejövén az előadó terembe, felállt a katedrájára, szabadon, még most, nyolcvan éves korában is mutatakozó lelkes hévvel adott elő. Keskeny kutyanyelvekre írt főgondolatok vezérelték szép előadásában. Szónokolt is, mikor tanított. Itt nem lehetett elmélázva ülni, legtöbbször már maga a hév is magával ragadott. Milyen ellentét volt előadásmódjában közte és atyám között. Jó atyám nem a szónoki hévvel, nem is előadása varázsával, hanem a nyugalommal és a tárgy világos kezelésével, a tartalmi értékkel ragadta magával hallgatóit. Schneller sokszor a mindennapi élet eseményeire reflektált tanítása közben, de ekkor is csak az egyén, a személyiség szólalt meg benne, melyet nemcsak tanában hirdetett, mint legfőbb életcélt, hanem maga is az volt. Előadásáról jegyzeteket adtak ki szorgalmas hallgatói, melyeket ő maga is szívesen nézett át, hogy sokszorosítva hamisítatlanul jussanak tanai tanulni vágyó tanítványai kezébe. Nevelő volt tehát nemcsak előadásában, hanem azon kívül is. Szívesen elsétálgatott tanítványaival, magánál is szívesen látta őket. (Ezt ők ketten: édes atyám és Schneller német mestereiknél érezték meleg hálával s kedves tanítványaiknak adták jó szívvel atyai szeretetüket.) Sőt ha elhagyták az egyetemet, elhelyezkedésükben is készséggel állott rendelkezésükre. Ez volt Schneller, a mester, kinek nevelési elvei kell, hogy áthassanak minden igazi tanítót. Egyénisége kifejtésére törekszik mindenki, aki igazi nevelője kíván tanítványáinak lenni. Személyiséggé, öntudatos egyéniséggé, kell hogy legyen mindenki, de főleg mi protestánsok egész vallásunk tanításának megfelelőleg is Schneller elvei szerint