Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - Egyházi és iskolai hírek – Vegyes közlemények
183 felmerült idegenkedést: a nemzeti lélek szanálásáról, meggyógyitásáról van szó. Jobb cim lett volna tehát: A nemzeti lélek meggyógyitása, vagy ha az idegen szó jobban tetszik: A nemzeti lélek szanálása. (Megvalljuk, nekünk jobban tetszik a magyar szó s mikor épen nemzetünk gyógyításáról tanakodunk, nemzeti nyelvünk minél nagyobb tisztaságára is kell gondolnunk.) Ezzel talán már el is mondtuk a dolgozat elleni kifogásainkat; mert hiszen, hogy nemzeti és állami összeroppanásunkat jórészben lelki ok, „a nemzeti lélek végzetes kettéhasadása“ idézte elő, hogy az ország lelki aláaknázása a nemzettől jórészt idegen radikális tábornak és sajtónak műve volt, ebben egyetérthetünk. Mindamellett kereshetnők a bajok forrását mélyebben is: abban, hogy nemzeti, vallási és általános emberi eszményeinkben való hitünket talán inkább vallottuk szájjal, mint igaz cselekedettel. Ezt annál inkább bevallhatjuk, mert ez nemcsak a mi magyar hibánk. így volt ez a németeknél is; és ha a háborút mi nyertük volna meg, most az antant országok panaszkodnának e miatt. Az igazság pedig körülbelül az, amit Eucken mond: „Az a szellemi válság, amelyben ma élünk, olyan mélységű és olyan méretű, aminőt még soha nem élt át az emberiség. Az élet régi alapjai s velők együtt a vezérlő életcélok teljesen megrendültek s amit e helyett pótlásul kínálnak, az egyáltalában nem felel meg a feltámadt szükségletnek s többnyire siralmasan lapos valami. Az emberiség — nem minden egyes ember, de a közéletnek ez a fővonása — elvesztette a hitét először Istenben, azután a világban bennlevő Észben s most kezdi elveszteni a hitet önmagában s ezzel együtt az utolsó követ is elveszti lába alól. Végeredményében ezzel az élet a teljes belső ürességnek és értelmetlenségnek lenne kiszolgáltatva." (Mensch und Welt, 1918., Előszó,) Ha Mitrovics aztán a nemzeti megújulás forrásául és erőtartalékául a magyar gazdaosztályt, a szellem meggyógyitásának eszközéül a nevelést állítja oda, ebben szintén egyek lesznek a jobboldali gondolkozók, különösen a pedagógusok. Hogy Eucken szavával éljünk, a feltámadt űj szükségletnek megfelelő nevelésről a szerző azonban csak két oldalon beszél (a Paed. Társaság-ban tartott székfoglaló keretei már nem igen engedtek tovább terjeszkedést) s amit ott mond, az is jó, de természetesen nem mehet tovább a legáltalánosabb tételeknél. Nemzetnevelő rendszere iránt a szerző felkeltette érdeklődésünket, bár mielőbb kielégítené kiváncsi tudásvágyunkat is! Trócsányi Dezső. Egyházi és iskolai hirek. Vegyes közlemények. Gróf Degenfeld József, a ref. egyetemes konvent elnöke, a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoka, szinte felszámlálhatatlan egyházi és világi tisztség viselője, folyó évi julius hó Gróf Degenfeld József 1847-1927.
