Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - Dr. Papp Ferenc: Jelentés az Országos Református Tanáregyesület 1926/27. évi működéséről
158 Evoe! Koronázd munkánkat sikerrel, deríts reánk boldog jövendőt! Keljen fel ismét a régi Nagymagyarország tündöklő napja s egyesüljön velünk újra minden magyar református tanár! S. Szabó József, egyesületi alelnök. Jelentés az Országos Református Tanáregyesület 1926/27. évi működéséről. Az 1926—27. év fontos dátum egyesületünk történetében. Ez esztendőt kiemelkedővé, jelen közgyűlésünket ünnepélyesebbé teszi az a körülmény, hogy az 1926—27. év egyesületünk fennállásánák 25-ik esztendeje s így közgyűlésünk örömünnep is. Az a páratlan érdeklődés, amely a református tanárságot ez örömünnepre ily szép számban egybegyüjtötte, a református tanárság összetartásának, harmónikus együttműködésének, egészséges közszellemének jóleső tanúbizonysága. Az évforduló ünnepélyességét fokozza az a fényes keret, amelyet Kecskemét nemes városa, nagymultú egyháza és iskolái adnak összejövetelünknek, bensőségét pedig emeli azon örvendetes valóság, hogy az egyesület zászlóját most is azok tartják kezükben, akik 25 esztendővel ezelőtt kibontották, ez egyesületet megalapították, akik 25 esztendőn keresztül, mint egyesületünk vezérei, törhetetlen energiával, a látók bölcseségével, hitünk bátorságával küzdöttek a református tanári állás és iskola erkölcsi, szellemi és anyagi emeléséért, jóhiréért, tisztességéért és méltóságáért. A mi vezetőinket, Dóczi Imrét és S. Szabó Jószefet, a magyar református tanár példaképeit, övezze e napon minden hálánk, elismerésünk, tiszteletünk és szeretetünk! Az 1926—27. év jubiláris volta mellett más okból is emlékeztető lesz egyesületünk történetében. Ez esztendő régi óhajunkat teljesítette, régóta érzett szükséget elégített ki a Protestáns Tanügyi Szemle életrehívásával. E folyóirat megindítása, életfeltételeinek biztosítása, jövőjének megalapozása irányította igazgatóságunk ez évi tanácskozásait. Igazgatóságunk elsősorban olyan folyóirat kiadására gondolt, amely a református tanárság és a református iskola s így egyesületünk törekvéseit szolgálja. Egy ilyen saját foiyóírat megindítása azonban, bármily kész volt is a lélek reá, fölülmúlta anyagi erőinket, a fenntartó egyházak és egyesületünk tagjainak olyan megterhelését jelentette volna, amelynek vállalására nem kérhettük sem a fenntartó egyházakat, sem pedig kartársainkat. Ily körülmények között szívesen fogadtuk az Országos Evangélikus Tanáregyesület vezetőségének egy közös tanügyi folyóirat kiadását célzó javaslatát. Egy, az Evangélikus Tanáregyesülettel közös folyóirat megindításában elvi akadályt nem láttunk; hiszen az evangélikus tanárság
