Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - Dóczi Imre: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén
152 a ráj ok váró nemzeti feladatra, Ha naponként elimádkoztatjuk tanítványainkkal a nemzeti hitvallást: „Hiszek egy isteni örök igazságban,“ nem szabad annak üres szólammá válnia, hanem akaratukat edző meggyőződéssé kell érlelődnie. Mai ifjúságunk sorsa zendül ki a költő szavaiból is: Ha felnővén tapasztalod, Hogy apáid földje nem honod S a bölcsöd s koporsód közti űr Századoknak szolgált mesgyeűl, Lelj vigasztalást a szent igében : „Bujdosunk e földi téreken“' Hány magyar ifjú bölcsője és sírja közé vont mesgyét a trianoni határ! De Isten örök igéi vigasztalást nyújtanak, hogy e mesgyéknek előbb-utóbb le kell omlaniok s az isteni örök végzésnek meg kell dicsőülnie a nemzetek sorsában is. A nemzeti irányú hazafias nevelés a református iskola legbensőbb lényegéhez tartozott mindenkor s tartozik ma is. Ez ellen tört a nemzetközi szociálizmus, az egyetemes emberi testvériség eszméjével narkotizálva a lelkeket s átszenvedtük gyászos eredményét a mindent felforgató kommunizmusban. Ezt ostromolja újabban a páneurópa jelszava alatt megindult mozgalom, bontogatva a nemzeti határokat. De mindezen törekvések ellen eléggé be vagyunk immár oltva, hogy meg ne fertőzzék nemzeti életünket. S megtanulhattuk nemzetünk prófétájától, Széchenyitől, hogy csak nemzeti sajátságaink kifejtésével vihetjük előbbre az emberi haladást is, csak a nemzeti géniusz alkotásaival tehetünk szolgálatot az egyetemes kultúrának is. A nacionalizmus eszméje, mely a múlt században megteremtette a nemzeti egységeket, ma még erősebben érvényesül az államok életében. Fokozottabb mértékben kell tehát azt ápolnunk köznevelésünk minden fokán és ágazatában. Meg kell teremtenünk a pedagógiai irredentizmust,** amely ifjúságunk lelkületét nemzeti aspirációinkkal átitatva, előkészítse elszakított véreink egyesítését a magyar nemzeti államban. Ami pedig a testi nevelés magasabb fejlesztését illeti, erre egyenesen a világ hatalmasságai adnak ösztönt nemzetünknek. Mig ugyanis magok állíg fegyverkezve igyekeznek biztosítani ragadmányaíkat, minket még a társadalmi rend fenntartására szükséges véderő létszámában is korlátoznak. Az iskolában kell tehát nemzeti hadsereget nevelnünk. * Arany: Fiamnak. '* L. Kornis idézett tanulmányát.
