Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
138 is feldolgozták Magyarországot, vagy hazánk egyes részeit. De a kezdő tanárok, akiknek útmutató munkára lett volna szükségük, nem találtak olyan művet, amelyen keresztül hozzáférkőzhettek volna a tanulóifjúság lelkivilágához és ismeretfokához. Tudós módon tanítottak, amint az egyetemen tanulták mestereiktől. Sok volt a tudomány, túltengett a geológia, a topográfia, a névtömeg. Alig jutott szerephez az ember. A tanítás e miatt nehézkessé vált, a tanuló megrettent a sok földrajzi adattól, a lexikonszerű adatoktól és elment a kedve a földrajztanulástól, de magától a földrajztól is. Pedig a földrajz szép, eszméltető és nemzetnevelő tárgy a hozzáértő tanár kezében. A földrajzi ismeretek elsajátításával ma már fokozottabb mértékben gyökeret ver a tanulók lelkében a haza iránt való szeretet és a tanulni akarás. Erdély, a Felvidék, a Bánság, a Magyar Tengerpart elvesztése ma már fáj az ifjú telkeknek is. Egy új világ, egy új gondolkodási kör nyílik meg szemünk előtt, aminek következtében erősebben helyet foglal szívünkben a magyar haza, a magyar faj iránt való szeretet. Hisz semmi sem alakíthatja annyira át az ember lelkét, mint szülőföldjének ismerete és szeretete. Annak a földnek ismerete, amelynek porából lett az ember, amelynek minden kis részecskéje a legszorosabb kapcsolatban van az emberi lélekkel, az ember egész életével. A régi közmondás szerint „a jó pap holtig tanul.“ De ez a mondás a tanítóra, tanárra is talál, mert az ismeretek terjesztésének papjai ők mind. A tudás és maga az élet az utolsó évtizedekben olyan gyors ütemben haladt, hogy az iskolában, sőt az egyetemen szerzett természettudományi, földrajzi, gazdasági, szociális és alkotmányi ismereteink jórészt elavultak, a történelem, a földrajz pedig hatalmas fejezettel bővült a világháború óta. Lomtárba tehetjük a kész ember fogalmát, aki önelégültségében azt képzelné, hogy iskoláit kijárván, elégséges szellemi útravalót szerzett az egész életre. Ez csakhamar lemarad azokkal az embertársaival szemben, akik ismerik a modern élet dinamikáját és ismereteiket folytonosan igyekeznek kiegészíteni. A már megszerzett ismeretanyag sem marad a sajátunk. Művelődésünk, tudásunk, ha azon állandóan nem dolgozunk, korántsem marad meg eredeti terjedelmében, hanem mint tavasszal a hóember, gyorsan összeesik a felejtés sorvasztó melegének hatása alatt. Fodor dr. azt akarja elérni könyvével, hogy megszeressük hazánkat. Hogy ez a szeretet föld és haza tudatos legyen, meg is kell ismernünk a haza földjét. Benne van egész Magyarország, de kizokog belőle a csonka ország fájdalma is. Nem elég, ha csak szólamokkal dolgozunk, mert ebben a könyvben tényeket kapunk. Ezekkel a tényekkel beigazolhatjuk tanítványainknak, hogy nemcsak nyelvében, hanem földjében is él a nemzet, hiszen napról-napra tapasztalhatjuk, hogy »Csonka Magyarország nem ország.“ Horváth Károly. Gerda Soecknick: Religiöser Socialismus der neueren Zeit. Jena. 151. lap. A vallás és szocializmus viszonya ma ismét időszerű kérdés,
