Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 6. szám - Mohr Győző: Új elgondolású fogalmazástan

120

ügyelet nélkül hagyni, — innen az állandó felügyelet, folytonos foglalkoztatás és ezzel előidézett túlterhelés Halléban, e mellett a vallási elem túltengése, mely végre is képmutatást szül és a szigorú fegyelem meglazulásával az elnyomott hajlamok kitörését idézi elő. De ez árnyoldal mellett sokkal több fényoldala van működésének. Ez a nagyszerű tervező igazán semmiből, csak sziklát mozgató hitével és törhetetlen energiájával a nevelő- és szeretetintézmények egész sorát hívta életre. Nem önérdek, hanem nagy eszmék hevítik és azokért sem magát, sem másokat nem kiméi. A maga buzgalmában sokszor aggresziv, merev, erőszakos, ellenfeleivel szemben kíméletlen, (Thomasius, Wolff,) hogy a maga céljait megvalósítsa. Általában valami túlzás, erőltetettség, fanatizmus van benne. De ennek ellenére is az Isten országát segítette építeni és példát adott arra, hogyan lehet szerény eszközökkel nagy dolgokat létrehozni. Az ő pedagógiájának a szelleme, hogy az oktatás nevelés nélkül értéktelen, ma már át ment a köztudatba, a Franckeanum pedig a porosz tanügy szervezésének kétségkívül nem egy indítást adott.

Mi magyarok Francke emlékét azért is áldhatjuk, mert az ő szelleme megtermékenyítette a magyar prot. egyházi és iskolai életet is. A magyar pietisták, élükön Bél Mátyással és Bárány Györggyel, a tkpi magyar pedagógiai irodalom megteremtői. Nagy érdemeik vannak továbbá a nemzeti nyelv és nemzeti szellem fejlesztése, a vallásoktatás javítása, a reális tárgyak felkarolása által és mindezt oly időben tették, midőn a protestáns egyházak az elnyomatás jármát szenvedték.

Mindezért halálának kétszázadik évfordulója alkalmából mind általános emberi, mind magyar szempontból meghajtjuk az elismerés lobogóját Francke áldott emléke előtt.

Sz. Ö.

Üj elgondolása fogalmazástan.

A VKM. az utóbbi évtizedekben ismételve megállapítja azt a megdöbbentő tényt, hogy a középiskolát végzett ifjúság nagy része nem tud fogalmazni. Minden iskolai és közéleti fórum már évtizedek óta sürgeti a fogalmazástanítás reformját: ennek első feltétele egy

rendszeres fogalmazástan.

Ezideig rendszeres fogalmazástanunk nincsen. Némiképen számításba jöhetett, amíg a könyvpiacról el nem tűnt, a Dr. Rupp Kornéliáié középiskolai tételgyüjtemény, de nem is volt ez több, mint a lélektannal nem törődő tételgyűjtemény. Ha még hozzátesszük, hogy olyfajta tételek szerepeltek benne: „Miért nem jutott a régi görögöknek sohasem eszökbe, hogy olyan piramisokat építsenek mint az egyiptomiak?“ (205. old.) — amelyekre még a szaktudós is alig tudna válaszolni, akkor világossá válik, hogy ez a tételgyüjtemény inkább megtévesztette a kezdő tanárt, a közönyöst szellemi tétlenségre nevelte és semmiképpen sem szolgálta a fogalmazástanítás ügyét.