Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Egy század magyar tudományossága és az ev. iskolák
41 temek professzoraival, kiknek nagy része szintén középiskolában kezdte működését. Mély tisztelettel és benső meghatottsággal üdvözli ez alkalommal az Akadémiát a magyar evang. tanárság is, melyre Luther nagy reformátor társa, Melanchton, mintegy szellemi örökségül hagyta a tudományok megbecsülését. De midőn ez alkalommal végig tekintünk a magyar tudomány e legdicsőbb korszakának történetén, nem térhetünk itt ki e százéves fejlődés minden mozzanatára. Az Akadémia hatását az egyes tudományszakok fejlődésére amúgy is kimutatták ezek jeles művelői. Nem ismertetjük itt akadémikusaink sokszor igen érdekes életpályáját és irodalmi működését sem. Ez inkább irodalomtörténeteink feladata. A mi kötelességünk az, hogy megállapítsuk, mivel járult hozzá a magyar tudományok e nagy fejlődéséhez evang. egyházunk s minő szerepet tulajdoníthatunk e téren evang. középiskoláinknak. Első ev. akadémikusaink már a megalakulás évében, 1830 ban jelennek meg. Az igazgatósági tagok sorában szerepel Prónay Sándor báró, 1819 óta egyházunk főinspektora, a bölcseleti osztály négy rendes tagja közt Berzsenyi Dániel és Döbrentei Gábor, a történeti osztály négy rendes tagja sorában Kis János püspökünk és Petrovics Frigyes történettudós; mivel pedig Horváth István a neki felajánlott rendes tagságot nem fogadta el, a harmadik helyet is egyházunk egyik tagjával töltötték be, Bajza Józseffel. Ezután egész a szabadságharcig csaknem minden évben bekerül az Akadémiába egy-két tudósunk. így Schedius Lajos egyet, tanár, a pesti ev. gimn. felügyelője, az 1806-iki ev. tanterv. megalkotója, történelmi, nyelvtudományi, földrajzi stb. munkák szerzője (1831.); Lakos János báró tábornok, író és hadtörténész (1832); Horváth Zsigmond, kővágóörsi (Zala m.) lelkész, történeti és hittudományi munkák szerzője sZsivora György jogtudós (1833); Edvi Illés Pál nagygeresdi, majd nemesdömölki lelkész, hittudományi munkák szerzője és költő (1835); nagy püspökünk, Székács József, a kiváló szónok és költő (1836); Vajda Péter, a természet rajongó apostola, jeles tollú író (1837); Pulszky Ferenc a könyvtárak és múzeumok orsz. főfelügyelője, történettudós és politikus, 1895-től az Akadémia másodelnöke (1838); Taubner Károly tanár, klasszika filológus, mathematikus és filozófus s Prónay Albert báró mint igazgatósági tag (1840); Henselmann Imre esztétikus, Hunfalvy Pál, a magyar nyelvtudós, a budapesti ev. gimnázium nagyérdemű felügyelője, a Luther-társaság elnöke, Kubinyi Ferenc történettudós (1843); Kubinyi Ágoston természettudós (1843); Fest Vilmos mérnök, a közlekedésügy alapos ismerője (1844); Nentwich Károly műegyet. tanár, vegyész, a budai egyház presbytere (1845); Petényi Salamon cinkotai ev. lelkész, majd múzeumi őr, a madártan egyik legalaposabb kutatója (1847); Repiczky János egyet, magántanár, akad. könyvtáros, a keleti nyelvek kutatója s Vandrák András tanár, pedagógus és filozófus, az ev. iskolák tanügyi szervezetének kidolgozója (1847). Sztrokay Antal jogtudós (1832.). Ezután nemsokára elkövetkezett az önkényuralom kora, mely az Akadémia munkásságára is bénítólag hatott. Felolvasó gyűléseket tarthatott ugyan, de rendszeresebb tevékenységet nem fejthetett ki s
