Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-03-16 / 11-12. szám

11 —12 szám. amelynek fele katona és i munkástanácsok képviseleté• bői áll." Ezután elmondja Rostovvzew, hogy az elemi iskolákat bezárták, mert a falukban a paraszttanácsok nem akarták azokat fönntartani és mert a városok jövedelmét elnyelte a határtalan sikkasztás. Csak imitt-amott tanítanak önfeláldozó tanítók és tanítónők éhezve-fázva, ellenforradalommal megvádolva, halálos fenyegetések között. ' Festészet, szobrászat, zene és irodalom természetesen haszontalanok a bolsevikiek előtt. Mindent elkövetnek, hogy a hősiesen- kitartó művészek életét elviselhetetlenné. tegyék. Földmunkára kényszerítik, irodákba zárják őket, vörös gárdistákat szállásolnak be hozzájuk. A múzeumok kincseit mind Moszkvába szállították és elzárták, inert a közönségtől, de még jobban az „őrző" vörös gárdistáktól félteni kellett azokat. Ilyen Rostowzovv professzor leírásában a bolseviki Oroszország népe. Ehez tartozik még a sexnális, élet állati eldurvulása, a nők közfogyasztási cikké sülvesztése és a vallás kultúrájának legázolása. Ide tartozik a szemétdombokkal, az el nem takarított lohullákkal ellepett éhségtől, ragálytób"pusztuló Szentpétervár képe, melynek lakossága 2 "millióról millióra apadt le és amelynek nyomorult intelligenciája napi Y* kiló bizonytalan kenyéren tengődik. Az orosz forradalom tiizes vulkánjának romboló kitöréseit egy óriásig iszapvulkán kitörése követte, amely beterítette az orosz kultúra mezőit és megfojtotta annak virágait. Ki tudja, mikor jön meg á kikelef? Más országokban még a tüzes vulkánok kitörései tartanak. Jönnek a hírek miniszterek meggyilkoltatásáról, mérsékelt és szélső irányok véres harcairól, sztrájkokról, elütjárók elűzéséről, kastélyok feldúlásáról és kifosztásáról, „ellenforradalmi" gyűlések szétveréséről, nyomdák összerombolásáról, a nemzeti és nemzetközi, a vallásos és vallástalan, irányok heves kultúrharcáról. De olyan borzalmas pokol sehol sem gyulladt ki a föld felett, mint Oroszországban.' Azért volt itt a legnagyobb a pusztító tűzvész kitörése, mert itt. volt a legerősebb a felsőbb társadalmi rétegek nyomása az orosz nép alsó rétegére, mely legtávolabb volt az európai civilizáció és kultúra fegyelmező, felvilágosító és szelídítő hatásától. Egy a bolsevizmusról szóló másik cikk szerint a családi és iskolai nevelésben, a polgári és katonai életben véresre vert „megbotozott" Oroszország irtózatos reakciója volt a forradalom. És milyen hatással volt erre a világháború, amely az emberek millióit kényszerítette arra, hogy 4 éven át mint a bestiák marakodjanak és végül vereséget szenvedjenek és amely milliókat korbácsolt arra, hogy borzalmasabb poklot szenvedjenek, mint amilyet Dante elképzelt! Ebből a pokolból nem kelhetett ki más, mint a bolsevizmus. A világ többi része reszket, hogy őbenne is kitör az a rettenetes iszapvulkán és eltemeti az ő intelligenciáját, civilizációját és kultúráját is. Hogy lehet útját állani a katasztrófának ? „Imperializmussal" — felelik sokan. Le kell kötni a forradalmi erőkké válható katonai erőket megszállásokkal, hódításokkal, vesztegetéssel: a győzelem gyümölcseinek : új gazdasági forrásoknak, dús piacoknak és nagy munkabéreknek ígéretével. De azokban a politikusokban, akik így beszélnek, több a ravaszság, mint a bölcseség. Nem tudják, hogy azok, akik idegenben erőszakoskodnak, zsákmányolnak, otthon is erőszakosak és ragadozók lesznek. „Nem tudják, hogy az imperializmus az anarchia iskolája „Ellenforradalmat" kell csinálni — mondják má-sok. A polgári rend szervezettebben, tömörebben nehezedjék a proletárok rendjére. De hiszen épen a nagy nyomás volt az oka a kitörésnek. Mennél nagyobb a nyomás, annál hevesebb, pusztítóbb a kitörés. Az imperiálizmus és az ellenforradalom sietteti a rémet. Egyedül az tartja vissza, ha a polgári rend bölcsen és meleg szívvel kitárja a jogok kapuját a jogtalanok előtt és így szól: „Jöjjetek be testvéreink és osszátok meg velünk azokat a javakat, amelyeket eddig megtagadtak tőletek." Akkor a jogtalanok legfeljebb egy kissé nyers mámorral, de nem betöréssel és eltípró terorral fognak a kapun beözönleni. A forradalom a nyers erőknek a harca. Nálunk M agy országon pedig nagyobb a szervezett proletáriátus, mint a szervezkedő polgárság ereje — és a megmaradt katonaság is proletárokból áll. Ilyen erőviszonyok mellett teljesen reménytelen nálunk ellenforradalmat csinálni; sőt végzetes volna, mert magasabbra szítaná a forradalom tüzét, provokálná a proletáriátus bosszúját, megnövesztené a minden intelligenciát letipró, brutális terrort: vagyis előidézné nálunk is a bolsevizmus iszapvulkánjának kitörését. Legyen a polgárság megértő, igazságos, jóakaratú és áldozatrakész, akkor a proletáriátus nem veszi el mindenét, hanem csak osztozni íog vele ; szívesen fog osztozni a mámor elmúltával, a jobb megélhetés és a több szabadság idejében a műveltségben is. Ne ellenforradalomra, hanem népnevelésre szervezkedjék a polgárság. Meg kell hogy értsék a magyar keresztyén egyházak is a történelem fordulását; látniok kell, hogy ugyanaz a létfeltételük, mint a polgárságnak. Ha ellenforradalmi "irányban haladnának maguk ellen ingerelnék a nyers erőket, amelyek feldúlták az oroszországi egyházakat. Ha őszintén együtt jubilálnak a néppel, hogy megszűnt a Lázárok nyomora — amiről az egyházak olyan sokat prédikáltak — akkor tiszteletteljes üdvözlés lesz a visszhang. Ne csak jogi formulásokbai>, alkotmányos rendszerben, hanem hűséges gondviselésben is legyenek népegyházak. Többet segítsenek, mint szónokoljanak és gyűlésezzenek. Gyűjtse össze egyházunk minden erejét egy hatalmas, kuitúrális gyújtópontban, akkor kiinti is diadalmasan fog hódítani. Külpolitikát csinálni belső erő nélkül annvi, mint biztos vereségbe menni és a belföldet is elveszíteni.