Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-16 / 7-8. szám

OTESTÁN Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ÍX., Káday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési es hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. oikk: Egyenlőség viszonosság! p. — II. cikk: Protestáns nők a politikában. Dr. Patay Pál. — III. cikk: Embertenyésztés. Koszorús István. — IV. cikk: Wilsonhoz. — Tárca: .Svájci emlékek. Muraközy Gyula. — Egyház. —.Iskola. — Gyáezrovat. — Hirdetések. Egyenlőség, viszonosság! „E hazában törvényesen bevett mindéin vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapitta tik meg." Ezzel az egyetlen mondatból álló törvényrendelkezéssel szűnt meg de jure az „uralkodó vallás" rendszere. De hogy a kath. egyház ezen nagy, elvi kijelentés dacára sem vesztette el uralkodó jellegét ós szerepét, azt nagyon jól tudjuk. A régi közjogi rend volt a főtámasza annak a domináló helyzetnek, amelyet a kath. egyház az 1848. XX. 2. dacára elfoglalt. Be porba hullott a magyar „szent" korona és ezzel együtt el kell tűnnie most már mindannak, ami a nagy szabáyozó elvet*megállapító törvénynyel ellentétben van. Az interkonfesszionális jogi helyzetnek végleges, igazságos' rendezése most már igazán aktuálissá és elddázhatlanná lett. A legautentikusabb helyről hangzott el felénk az a kijelentés, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tető alá kell juttatni a kath. autonomiát. Készen van az önkormányzati szervezetnek a kath. tanács közbejöttével „forradalmi" úton megalkotott tervezete, amelynek az anyagi ügyeket, illetőleg a lényege az, hogy az összes kath. közjogi jellegű javak ennek a szervnek tulajdonába mennek át. Hogy mi lesz a sorsa ennek a tervezetnek, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a kath. egyháznak az államtól való bármilyen mértékű elválása, függetlenítése, anyagi javakkal való felszerelése csak a fent 'szószerint idézett törvény értelmében lehetséges; hiszen a katholikus autonomiához való jog is abban gyökerezik. Nekünk van autonomiánk, nekik is van jussuk ehhez. Hogy az önkormányzat milyen lesz belső berendezését illetőleg, ebbe valóban semmiféle beleszólási jogunk nincs, ez a jvjs in saeris körébe tartozik. De nem lehet közönyös előttünk az a legvitálisabb érdekeinket érintő kérdés, hogy milyen lesz az önkormányzatnak anyagi felszereltsége és ereje. Sőt ettől az egész, autonomiai kérdéstől függetlenül is, úgy hisszük, elérkezett az idők teljessége arra nézve, hogy az egyenlőség és viszonosság elvéből folyó követelmények minden irányban és vonatkozásban a teljes mértékben 'megvalósuljanak. Elodázliatlan szükségesség ez nem csak a jog elvéből kifolyólag, hanem azért is, mert a most kétszeresen szükséges kölcsönös bizalomnak, megértésnek, a nagy célokért való együttes munkához nélkülözhetlen nemes versenyképességnek elengedhetlen feltétele ez. Épen azért a magyar bevett egyházak mindegyikének fel kell emelnie szavát minden olyan kísérlet ellen, amely a kath. autonomia kezébe akar juttatni közjogi jelleggel bíró anyagi javakat a mi törvényben gyökerező jogaink kielégítése előtt. A jog és igazság által felállított alternatíva ez: bármilyen jogi helyzetet hoz a közel, vagy távolabbi jövő a hazai bevett egyházakra, az állami eredetű javakra, az ettől eddig nyert segélyekre vonatkozólag minden lehető és elképzelhető rendelkezésnek a tökéletes egyenlőség és :• viszonosság elvei szerint kell megtörténie. A végleges likvidácáó ideje elérkezett. A mostani helyzetnek meg kell szűnnie akár lesz autonomia, akár nem. A tétel, amelynek érvényre kell jutnia, világos és egyszerű; nem vagyunk mostoha gyermekek, hanem az elsőszülöttnek testvérei, a tökéletes egyenlőség és viszonosság alapján álló örökös társai — quod uni justum. alteri aequum! p\ Protestáns nők a politikában. Ha elfogulatlanul vizsgáljuk prot. egyházi és egyháztársadalmi életünket, megállapíthatjuk, hogy teljesen készületlenül talált bennünket a nagy átalakulás, R. kath. tsétvéreink sajátos világfelfogás tik alapján annyira-amennyire ki tudták építeni társadalmi és politikai szervezetüket is, bár a nagyarányú r. kath. revi*