Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-02 / 5-6. szám

\ \ \ Elnök Ur! (Miniszterelnök Ur !) A politikai és társadalmi élet gyökeres átalakulása nem egy oldalon érinti, sőt meg is. támadja protestáns egyházaink életét. Ezekre a jelenségekre rámutatni s ezek ellen óvást emelni autonóm alkotmányunk szerint egyházaink hivatalos képviseletei jogosultak. A mai rémes, sőt egyenesen lehetetlen utazási viszonyok között azonban üléseket tartani leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ez okból, mint a hazai protestáns egyházaknak részben hivatalos megbízottai, részben jogosított képviselői, tisztelettel, de öntudatos határozottsággal a következő kijelentéseket tesszük: A magyar köztársasági kormány Ígéretet tett, hogy e hazában ezentúl minden osztály, minden felekezet, minden egyes ember jogainak teljes birtokához és jogos igényeinek igazságos kielégítéséhez jut. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a négymilliónyi, tehát számra nézve is jelentékeny, intelligenciáját tekintve pedig egyenesen vezető protestantizmus a politikai változások hullámzásaiban ismétélten mellőzést szenved. E mellőzést nemcsak az a körülmény mutatja, hogy a minisztérium mai összetételében a protestáns lakosság kellő képviseletére nem gondoltak, hanem mutatja az a sajnálatos eset is, hogy Lovászy Márton miniszter távozásakor az akkori kormányelnök azt a kijelentést tette, hogy protestáns ember kultuszminiszter nem lehet. A fennálló országos törvényekre, a modern társadalomnak és a köztársasági államok természetes jellemére utalva, kénytelenek vagyunk az ellen a felfogás ellen tiltakozni, mintha Magyarországon felekezeti miniszteri állás is lehetne, és mintha ebben az országban a vallása miatt protestáns ember bármiféle tisztséget nem viselhetne. Mellőztetésiinket mutatja az is, hogy legutóbb a kultuszminisztérium kettéválasztásánál egyszerűen bevégzett tények elé állítottak minket, holott az államhoz való törvényes viszonyunkból és kulturális jelentőségünkből folyólag igényt tartottunk volna arra, hogy ebben, a nemcsak egyházunk, de nemzetünk jövő fejlődésére nézve is oly döntő fontosságú kérdésben előzőleg minket is meghallgassanak. Óvást kell emelnünk a kath. autonómia olyan egyoldalú megvalósítása ellen is. mely nem az 1848-ik XX. t.-c. folvománjraképpen s nem annak keretében történik. A kath. autonómia létesítését mi nem ellenezzük. sőt szivesen üdvözöljük, de hangsúlyozottan kiemeljük, hogy annak alapja nem léhet más, mint egyedül csak az 1848: XX. t.-c.-ben kimondott vallásegyenlőségi és viszonossági elv tényleges megvalósítása. Kívánjuk tehát, hogj' a kath. autonómiának is alapját képező 1848: XX. t.-c. végrehajtása feltétlenül megelőzze a kath. autonómia létesítését s kívánjuk, hogy a protestáns egyházak illetékes képviselői a törvény végrehajtása ügyében mielőbb meghallgattassanak. A hazai protestantizmus megütközéssel vette tudomásul az új vallásügyi miniszter úrnak a hírlapokban közölt s meg nem cáfolt ama nyilatkozatát is, hogy a róm. kath. egyház kiváltságos államjogi helyzetét továbbra is fenn dkarja tartani. Mi az ország jelen válságos helvzetében különösen nagy súlyt helyezünk árra, hogy kath. testvéreinkkel az eddiginél bensőbb egyetértésben éljünk, de csakis úgy, hogy a kiváltságos helyzetet és különleges államjogi állapotot a jogegyenlőség és társadalmi viszonosság váltsa fel. Meggyőződésünk, hogj7

a felekezeti kiváltságok fenntartása sem a mai köztársasági szellemmel nem egyezik meg, sem az egyházak békés együttélését nem biztosíthatja. Ezért az egyoldalú felekezeti állásfoglalás ellen tiltakoznunk kell. Hasonlóképpen tiltakozunk az egyházi iskolák olyan felügyelet alá helyezése ellen is, amely felügyeletnek hirdetett szelleme egyházi köreinkberwszéltében a legnagyobb aggodalmat kelti. Az evangelium alapján álló egyházak a lelkiismereti szabadság és az egyéni meggyőződés jogán állanak, azért mindenkinek az egyéni meggyőződését tiszteljük. De a magunk meggyőződésének a tiszteletét is megköveteljük. Előre óvást kell emelnünk a vallásoktatás minden korlátozása s apáink véres küzdelmeivel és szenvedéseivel szerzett autonómiánk minden csorbítása ellen. Tisztelettel kérjük a magyar népkormányt, ne kényszerítse rá a protestáns hivők millióit, hogy az elégületleneknek a múgy is nagy táborát szaporítsák, ne kényszerítse bele a megtépett lelkű társadalmat vészes kultúrharc megvívásába. » Tisztelettel megjegyezzük, hogy hasonló tartalmú óvást a mai napon a protestáns miniszterelnök elnök úrnak is benyújtottunk. Budapest;1

1919. évi január hó 25-én. Kiváló tisztelettel: Petri Elek s. k. ref. püspök, dr. Raffav Sándor s. k. ev. püspök, dr. Zsigmondy Jenő s. k. ev. ker. felügyelő, dr. Boér Elek s. k. ref. főgondnok, dr. Boros György s. k. unit. theol. tanár, főjegyző, György Endre s. k. ref. e. m. gondnok, Haypál Benő s. k. ref. egyh. ker. tanácsbiró, Józan Miklós s. k. unit. esperes. Berinkey Dénes dr. miniszterelnök mindenekelőtt megemlítette, hogy mint református pap unokája és egyházi tisztet viselő emberfia, csakis a legteljesebb jóindulattal viseltethetik a protestáns egyházak jogos érdekeivel szemben. A tiltakozó jegyzékre Írásban fogja mégadni válaszát a protestáns egyházaknak. Az 1848: XX. t.-c. végrehajtása tárgyában pedig hamarosan megindítja az illetékes körökkel a tárgyalásókat. Károlyi Mihály gróf köztársasági elnök válaszában hangsúlyozta, hogy a világért sem engedné meg a mai nehéz időkben kulturharc keletkezését, mert az végzetes lenne a társadalomra nézve. Mindenképpen azon lesz, hogy minden jogos igénv kielégíttessék. A protestánsokkal szemben ezt annál \inkább hangsúlyozhatja, mert a külföldi összeköttetéseknél az eddigi egyedül pozitív eredményt a protestáns egyházak érték el. Ami az 1848 : XX. t.-c. végrehajtását illeti, a miniszterelnökkel és a szakminiszterrel együtt azon lesz, hogy annak végre hajtása tárgyában a tárgyalás az illetékes tényezőkkel mielőbb meginduljon. A kath. autonómia és az 1848: XX. t.-c. végrehajtásának szükségszerű összefüggését teljesen elismeri. BELFÖLD Zoványi és a vallástanítás. * Zovánvi theológiai tanár olyan páratlan módon dolgozik az egyház építésénél, hogy — dinamitot dobál ennek alapjára. Lehet, hogy azt hiszi, hogy ezzel a rombolással segít legjobban az egyházon, de ép úgy téved, mint az a mesebeli medve, amelyik az alvó gazdájára szállott legyet agyoncsapta a — gazdájával együtt. Legutóbb — a Világ dec. 25-iki száma szerint — az.iskolai vallástanítás ellen tette a következő kijeién-