Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-02 / 5-6. szám

5—6-ik szám. Budapest, 1919. február 1. PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési es hirdetési dijak stb. küldendők. Laotulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., felévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szüvetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. cikk: Kálvinista politika. Dr. Sebestyén Jenő. — II. cikk: A protestáns egyházak bizonyságtétele Hollandiában. — III. cikk: A protestánsok tiltakozása a miniszterelnöknél és a köztársasági elnöknél. — Belföld. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Kálvinista politika. Rövid néhány heti hollandiai tartózkodásunknak sokféle hatásai között egyik legnagyobb jelentőségű volt számunkra az a lehetőség, hogy ezt a szerencsétlen országot, s benne egyházunkat, madártávlatból, idegen visszonyokkal s idegen egyházi élettel összehasonlítva láthassuk. — Azonkívül ez az idő igen alkalpias volt számunkra a magunkba szállásra, az egyház jövendője felett való eszmecsere állandó felszínén tartására is. — Amikor pedig hazajöttünk, elénk tárult az a lázas, mozgalmas kép, amely azt mutatja, hogy nincs felfogás szellemi irányzat' ma ebben az országban, amely ne mozogna, mely érdekeit ne védené, eszméit ne hirdetné s valami módon aktív részt ne kérne és követelne a nemzeti újjáépítés munkájában. S amikor ezt a képet nézzük, amikor a kálvinizmus nemzeteket megtartó hatalmas vallási, erkölcsi és politikai erőire gondolunk, akkor másfelől mélységes szomorúsággal kell megállanunk a nagy református egyház élettelen csendes vizei fölött, melyek némák még ma is a megposhadásig s a külföldiek ama kérdezősködéseire, ho^y a magyar kálvinizmus mennyiben lép » fel hódító elemként az új Magyarország kialakulásában szégyenkezve és hebegve kell a kitérő válaszokat keresnünk. De most már itthon vagyunk s őszintén meg kell mondanunk fájdalmunkban, bele kell kiáltanunk híveink fülébe keserűségünkben, hogy végzetes, megdöbbentő strucc-politikát folytatunk, hogy nemcsak helyrehozhatatlan vétek, de nemzet ellen való bűn az az indolencia és szürke hallgatás, amelyben itt töltjük napjainkat s várjuk a jó szerencsét, hogy talán majd kiméinek, talán majd gyámolítanak bennünket az idők, talán az aggok menedékházában majd újra alamizsnával csendesítik je háborgó lelkünket! Lehetetlen be ne ni látnunk, hogy a társadalmi és politikai téren való szervezkedés meg nem valósítása a semmivel teszi egyenlővé jövendőbeli súlyunkat és jelentőségünket a nemzeti életben. Eddig még talán minden évben megírtuk valamilyen formában, de megírjuk újra és újra, amíg csak meg nem valósul, hogy a-kálvinizmus speciálisan politikai jelentőségű és erejű vallás s princípiumaiból egész külön politikai programm következik. Hogy a kálvinizmusnak aktiv karaktere nem fulladhat bele a passzivitás mocsaraiba. Hogy a kálvinizmus par excellence szociális erejű világnézet. Hogy a kálvinizmus addig nem is álmodhatik igazi nemzetnevelő, döntő és gyors hatásokról, amig politikai és szociális programmját is ki nem építi s azokat a politikai és társadalmi életben nem érvényesíti. Mert, mi most a mi helyzetünk ? Az, hogy mialatt körülöttünk minden, még a legveszedelmesebb szellemi irányzatok is érvényesülésre törekesznek, addig mi tűrjük, hogy minden vonalon lefegyverezzenek bennünket. Embereinkét elhódítják, a kormányzó pozíciókat elfoglalják; a sajtó nincs a kezünkben és társadalmi szervezkedésünk még csak embrióban sincs meg. Mit akarunk, mit várunk, mit remélünk még ? Be kell látnunk, hoey a bűnhődések ideje most következik el számunkra mindazért, amit a múltban nem tettünk meg. A földmíves nép szervezésére rá sem gondoltunk, a munkásokat idegen pásztorokra és apostolokra bíztuk. Az' intelligencia pedig részben hátat for- • dított már nekünk, részben pedig az egyházi szellemmel és vezetéssel elégedetlen. S ami a legfőbb, az ország fórumán, a parlamentben a kálvinizmus magas etikai és szociális tartalmú politikájának képviselete nincs, tehát hangja sincs, tehát érvényesülési lehetősége sincs. Eddig csak ref. keresztlevéllel bíró, politikusaink voltak és vannak nagy számmal, de igazi kálvinista politikai elveket valló politikusunk még egy sem volt s- ma sincs. Ugy érezzük, hogy a mai viszonyok hozták el az idők teljességét arra nézve, hogy ez a helyzet ma Magyarországon megváltozzék.