Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-05 / 1. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Murakőzy Gyula, Patay PA1 dr., Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára; Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes .szám ára 50 fillér. TABTALOM: I. cikk: Újesztendő kezdetén. Marjay Károly. — II. oikk: Mi lesz református iskoláinkkal? Dr. Patay Pál — Krónika. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenet- — Pályázat. — Hirdetések. Újesztendő kezdetén. Máskor boldogan, mosolygó arcával köszöntgettük egymást újesztendő napján. Mindenki bízó reménnyel gondolt az elkövetkezendő napokra, hónapokra, jobbnak, kedvesebbnek képzeltük a jövendők, mint a multat. Soha szomorúbb, kétségbeejtőbb napokat ez a nemzet nem élt, mint most. Lehorgasztott főveí, dacosan összeszorított fogakkal, elboruló tekintettel, lábújjhegyen némán járunk; mint valami halottas házban. Siralom ház, halottas ház most minden magyar hajlék. Halálra Ítéltek „a népek önrendelkezési jogá"-val ajkukon minket gyűlölő, vagy nem ismerő emberek. A halottas házban mármár kiterítve fekszik a, szívünk megszakadásáig is hőn szeretett édes anyánk, aki dajkált, táplált, felnevelt bennünket. Jajszavait, hangos sirámát rajtunk kivül mások nem hallják, nem értik. Szent karácsony ünnepét most ünnepelte az egész világ. A karácsony tiszta, békés, boldog örvendezése, — jaj! — de itt hagyott minket. Sirt a lelkünk, nem tudtunk örülni, mintha nem is karácsonyt, hanem nagypénteket ünnepeltünk volna! ? Mennyivel más, hangos örömtől zajos, boldogságos volt azoknak karácsonya, akik győzőknek, diadalmas hősöknek érzik magukat. Akik még most is ellenségeink vagytok, akik nem akartok testvérek".lenni, szerető testvérek : volt nektek karácsonytok ? Tudtatok ti, ünnepelni ? Hallottátok-e á karácsonyi angyalok énekét: békesség a földön és az emberekhez jóakarat ? Nem nyilait bele valami a szívetekbe ? Mutogatjátok továbbra is az eddigi „jóakaratot" ? Azt hirdettétek legkiválóbb nag}rjaitok ajkán keresztül, hogy a népek szabadságáért küzdőtök és mi ránk rettenetes bilincseket most raktok ? Jaj nekünk legyőzötteknek! De vigyázzatok mindnyájan ti örvendezők, jaj lehet néktek is és vigasságtok könnyen szomorúságra fordulhat. Mi most sirva meakulpázunk. Eddig, haj, sokunknak csak az ajkunkon volt: bűn . . . bűn . . . bűn, most egy nemzet, egy egész nép tanulta meg, hogy félelmetes hatalom a bűn, hogy ez a legkínosabb nemzeti, egyéni és sociális probléma, ' amiről csak ideig-óráig feledkezhetünk el, de annál rettenetesebb aztán a jelentkezése. Újesztendő van. Új ? Csak a szám más, mit leirunk, de minden bajunk, nyomorúságunk, bűnünk, szomorúságunk, rettegő aggodalmunk átkísért bennünket ez újesztendőbe. Ennél is • fájdalmasabb, hogy remélni is keveset merünk. Mit hoz ismeretlen méhében ez esztendő ? Mi van megírva számunkra az Örökkévaló könyvében? • # Apróra végig vizsgálhatjuk itt a" mi népünk és nemzetünk jelenét, életét, értékeit: biztatást senkiben és semmiben nem találunk, ha földiekre és a láthatókra nézünk. Most érezzük igazán, hogy a láthatók ideigóráig valók, csak „a láthatatlanok" örökkévalók. Ilyen rettenetes napokat, órákat élhetett át a legnagyobb magyar, amikor kétségbeesve eldobta magától az életet. Ismeretlen, elfedett arcú angyal, te újesztendő/ milyen jó, hogy mi nem félünk tőled minden rettegtetés ellenére is. Nekünk van reménységünk, nem magunkban, nem emberekben, hanem a bűnbocsátó, nagy irgalmasságú Istenben. „Mindenütt nyomorgathatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk. .'. Sőt, Istenre bízván magunkat és ügyünket, ez újesztendő kezdetén igv szólunk minden testvérünkhöz: Testvérek, elég volt a sírásból, fel a fejjel! Fel a szívekkel! Jöjjön, aminek jönnie kell, azért is mutassuk meg, hogy magyarok és reformátusok vagyunk. Programm ami nevünk a jövendőre is. Kimondhatlanul sokat árthat nekünk az ellenség, de annyit nem, mint saját magunk. Halálos sirunkat más meg nem áshatja, csak mi csüggedő és civakodó magyarok. Tekintsünk a Golgotára, s ne legyünk önmagunk sírásói. Tízmilliós nemzetet, ha őmaga élni akar, megölni nem lehet. Kiújultak és véreznek, fájnak a régi sebek, vigyük