Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-03 / 9. szám

tosságát. Ezért halálos ágyán meghitt barátjának, Bezának figyelmébe ajánlotta levelei összegyűjtését, mint a melyek sok kérdésre hivatottak a feleletet megadni. Ettől kezdve indult meg a levelek gyűjtése és tart jóformán a mai napig. Béza, Kálvin hű emberével, Jonvillers Károllyal tizenegy év alatt néhány száz levelet gyűjtött össze és adott ki 1575-ben. A kiadás hirtelen elfogyott, egy év múlva újra kiadták; 1617-ben megjelent a harmadik kiadás is. Idők folyamán a napfényre hozott levelek száma .jelentékenyen szaporodott. Lieb Károly 27, Brettschneider Károly pedig 88 levelet tett közzé a góthai levéltárból. Az 1754. esztendőben is jelentékenyen gyarapodott: a reformátor egyik tisztelője (ki magát meg nem nevezte) fölfedezte Kálvinnak De Bourgogne Jakabhoz és feleségéhez, De Brederod Yolandhoz intézett összes leveleit. A gyűjtés tulajdonképeni munkája csak ezután indult meg. E munkásság Bonnet Gyula, Herninjard Aimé (Amatus) és a Cörpus Reformátorain kiadóinak nevéhez fűződik. Az előadó érdekesnél érdekesebb adatokat olvasva föl, tüzetesen ismertette e gyűjteményeket és azt a hihetetlen erőfeszítést, a mellyel e gyűjtők minden akadályt legyőzve, az idevonatkozó adatokat áttanulmányozták „a legcsekélyebb papirosig". Az előadás a gyűjtés munkájának ismertetése mellett kiterjeszkedett a rendkívül becses anyag ismertetésére is. Meg-megszólaltatta magukat a gyűjtőket is. Idézte pl. Bonnet Gyulának, az egyik gyűjtőnek és kiadónak alábbi szavait: „Semmi sem múlja felül ennek a levelezésnek érdekes voltát, melyben egy korszaknak, egy meglepően erőteljes életnek épen olyan változatos, mint természetes képei vonulnak el a szemlélő előtt. Kálvin betegen is... nyomon követi a reformáczió nagy munkájának minden mozzanatát, megjegyzi diadalait, megjegyzi, érzi a csapásokat. Apostoli küldetésének nevében és intenzív erejénél fogva befolyása épen olyan sokoldalú, mint mélyreható... Az idő s a betegségek következtében meggyöngült ember lelki erejével diadalmaskodva a test gyöngeségein, földre sújtja a libertínusokat, megveti Genf nagyságának alapját és erősíti a külföldi egyházakat, bátorítja a vértanúkat. .. Tárgyal, támad, tanít, kér s mielőtt kiadná lelkét, nagyszabású beszédet mond, melyet az utókor vallási és politikai testamentoinának tekint." Hisszük, hogy a nagyértékű gyűjtemény első magyar kötete hamarosan napvilágot lát a Parochiális könyvtár sorozatában, majd a második meg a többi is és a levelek sokaságából igaz mivoltában domborodik elénk nagy reformátorunk alakja, melyet oly nagy előszeretettel igyekezned egyesek hamis világításba helyezni. Befejező áhítat Négynapos konferencziánknak végére értünk. Befejezésül most is megköszöntük mennyei Atyánknak az elvett lelki jókat. A 105. zsoltár eléneklése után dr. Szabó Aladár budapesti lelkész tartott mindannyiunkat megragadó elmélkedést a Ján. 15:16 alapján: „Nem ti választatottak engem, hanem én választottalak titeket,.. . hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon ..." Itt az egész theologiának a foglalata van — mondotta. Az Isten öröktől fogva rendelte, hogy legyenek olyanok, a kik az 0 szent Fiának a képéhez illenek. Az Isten kegyelme áttör az örökkévalóságból. A tömegből kivesz, azután más rendeltetésbe helyez át egyeseket. Az Isten nem mint gépekkel akar velünk bánni, hanem mint élo, öntudatos személyiségekkel. A kiinduló pont Istennél van, de a kiválasztás öntudatos emberekre vonatkozik. Az Istenhez való menetel legyen az első: addig hiábavaló a mi munkálkodásunk, bármi szép munkát akarunk is megvalósítani. De vigyázzunk, hogy a fölfogásunk szerint nem odavaló embereket ne igyekezzünk lehurrogni. Kegyes körök gyakorta mondják olyanokról, a kik nem az ő körükhöz tartozók, hogy azok az ördögéi. Pedig mindenkinek, a ki a hitről beszél, az kell, hogy a kiinduló pontja legyen, hogy a kegyelmet minden emberhez hozzájuttassa valamiképen. A ki valamit talán nem hisz, ne úgy tekintsük, mint a nagyobb fiú a tékozlót! Nem akkor győzünk, ha kimutatjuk, hogy valaki hitetlen, hanem akkor, ha valami kis fénysugarat bele tudunk vetni a lelkébe az Isten sugaraiból. Mikor remélheti valaki, hogy munkájának a gyümölcse megmarad? Ha az örökkévalóságból táplálkozva munkálkodik. Az a kérdés: a földi egyházban tudunk-e munkálkodni teljes öntudatossággal a láthatatlan egyház számára? Ha igen, akkor megmarad a gyümölcsünk. Ha egyszer beoltatunk az élő fába, ágakat hajtunk, gyümölcsöt termünk. Adja Isten, hogy a legközelebbi évben, mikor összejövünk, mindannyian elmondhassuk, hogy mindezek valóságát megtapasztaltuk. Buzgó imádság szakadt még föl lelkünk mélyéből, azután elénekeltük a „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás . . ."-t, majd az elnöklő püspök áldásával befejeződött az előzőkhöz hasonlóan oly sok lelki áldást nyújtó harmadik téli konferencziánk is. K. I A Kálvin-Szövetség harmadik téli konferencziáján résztvettek: Ágoston Sándor Eszék, Baja Mihály Túrkeve, Báthory Dániel Bpest, Batta János Bodrogkeresztúr, dr. Benedek Zsolt Bpest, ifj. Ben kő István Rákospalota, Bereczky József Tasnád, Biberauer Richárd Bpest, Bodnár Ferencz Mezőkövesd, Bogdán Gyula Budapest, Budai Gerzson Bpest, Czanik Béla Pestújhely, Csikesz Sándor Bpest, Csűrös István Bpest, Deák Imre Majosháza, Dusza Béla Erzsébetfalva, Forgács Gyula Péczel, dr. Fülep Lajos Bpest, Garaczy Imre Vecsés, dr. Gesztelyi Nagy László Bpest, Gombos Ferencz Budapest, Gonda Béla Bpest, Göde Lajos Szekszárd, dr. Gyenge János Nagyzerénd, dr. Gyökössy Endre Rákospalota-Újfalu, György Endre Bpest, Halmi János Gyömrő, Hamar István Bpest, Haypál Benő Bpest, Herczegh József Bpest, Izsák Ferenc