Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-03 / 9. szám

Három tényező szól hozzá a lelkószválasztáshoz: a gyülekezet, a lelkipásztorok és az egyházi felsőbbség. Három mércze liszt, ehhez az evangélium kovásza: akkor nincs baj! Ámde mindhárom tényező részéről súlyos hibákat észlelhetünk. A gyülekezet hibái közül a legsúlyosabb, hogy gyakran nem érzi át a maga hivatását. Megtörtént, hogy majd kibuktatott valakit más egy olyan beszéddel, a mit az illető írt. A maga részéről nagy ellensége a „próbaszónoklat"-nak, a „fonf-ra, vagy a „rőf'-re való választásnak ! A különb lelkészválasztáshoz mindenekelőtt különb gyülekezet kell. Nincsenek igazi presbitereink, mert ilyeneket senkise nevelt. Sehol a világon nincs a presbitereknek akkora joga az egyházban, mint nálunk és seholsem követelnek tőlük oly téves erkölcsi és egyházias gondolkozást, mint nálunk! A lelkipásztor ifjúsági munkájának legszebb hivatása: legalább az utódja számára presbitereket nevelni. A hiúság is szerepel a lelkészválasztásoknál, különösen a gazdagabb gyülekezeteknél. Ha a gyülekezeteket arányosítanék, nem lenne annyi tülekedés. Azután a gyülekezetek a papjukon is nyerészkedni akarnak. Nem szabad ilyen, hivatását sokszor meg sem értő, többször bizony alantos ösztönök után induló gyülekezetnek minden megszorítás nélkül a kezébe adni a-lelkész választás jogát. A gyülekezetek jórészt kiskorúak és mi mégis úgy bánunk velük, mintha valamennyien nagykorúak volnának! A lelkészeknek is vannak hibáik. Ilyen a felelősségérzet hiánya. Sokan nem teszik föl a kérdést: elbírja-e ezt az én erőm ? Sok lelkész csak a maga előnyét nézi, mikor pályázik, de hogy tudja-e ő ott az egyházat méltóan képviselni: arra nem gondol! Többen néha pár száz koronáért is helyet cserélnek. Roppant nagy baj, hogy a politikai vesztegetések a lelkészválasztásokra is kezdenek átmenni. Az egyházi felsőbbség első hibája, hogy mindezeket a képtelen állapotokat tűri. Sokan kiváló képességekkel, krisztusi lélekkel kis, szegény eklézsiákban rekednek* míg egyesek nagy vékára helyezve bevilágítják az egyházi sötétséget! Másik hibája az egyházi felsőbbségnek a segédlelkészek elhelyezésének mai módja. Kihelyeznek egyes gyülekezetekbe olyanokat, a kiket ott megszeretnek, azután ijednek meg, a mikor meg akarják őket választani! A hibákkal szemben legelső teendőnk a mai tagadhatlanul alásiilyedt egyházi életet megtisztítani. Az egyház veszélyeztetett helyeire minden tekintetben megbízható egyéneket kell állítanunk.v

Ilyenek kellenek oda, a hol valamelyik ellenünk harczoló felekezet nagy, vagy erős szekták/vagy felsőtanintézetek, különösen főiskolák, vannak, végül olyan egyházakba is, a hol reprezentálni kell (így megyei, püspöki székhelyekre). Körülbelül 300 ilyen gyülekezetünk van. Ezekből új „artikuláris hely"*eket kell csinálnunk! Ezeken a helyeken a lelkészi javadalmat úgy föl kell emelni, hogy gondtalanul élhessen a lelkész, viszont ide magasabb tudományos képzettséggel Jbiró lelkészek kellenek ! A lelkészválasztásnál minden gyülekezetben pályázat írassék ki. Mindenki meghallgatható, de csak a saját gyülekezetében. Viszont a gyülekezet csak meghívással választhat. Ha néni tud meghívással választani, az egyházi felsőbbség rendel papot. Tehát mindenhová lehessen pályázni, de mindenüvé csak meghívással lehessen bejutni. Az artikuláris helyeken még nagyobb befolyást kell biztosítani az egyházi felsőbbségnek. Az jelöljön ezekre a helyekre, minthogy úgyis hozzájárul ezeknek a lelkészeknek a jövedelméhez. Egy egyházkerület számára egy jelölő bizottságot kíván csak. Az idő előrehaladott voltára tekintettel, a fontos kérdéssel kapcsolatos vita a délutáni befejező gyűlésre maradt, melyen Petri Elek püspök elnökölt. Az első hozzászóló, Koszorús István szükségesnek tartaná a kormegállapítás behozatalát a lelkészi állásoknál. Szükség lenne a theologiák gazdasági reformjára is, hogy ezen a réven is vonzóbbá tegyük a lelkészi pályára jövetelt az ifjak számára. Okos Gyula utal az ausztriai lelkészválasztási rendszerre. Ott meghívhatnak többeket is; ha nem sikerül a meghívás, úgy rendelik ki a papot. B. Pap István rámutat arra, hogy a zsinati lelkészválasztási bizottság már megállapodott bizonyos általános elvekben. A teljesen szabad választási rendszert korlátozni kívánják és befolyást akarnak biztosítani a felsőbb egyházi hatóságoknak is. Az evangélikusoknál a lelkészválasztás a jelölésen alapul. Jelölési joga van a gyülekezeti közgyűlésnek, az esperesnek és a püspöknek. Az ezek részéről jelöltek vannak fölhatalmazva a gyülekezetben való megjelenésre. Az artikuláris helyek eszméje egészséges és helyes gondolat! A meghívás kidomborítása is fontos. Az elnöklő püspök is hangsúlyozta, hogy az artikuláris helyek gondolata őt is megragadta, Dr. Ravasz László előadása következett volna ezután arról, hogy „Hogyan képezze magát továbbá lelkész?" — azonban már az előző éjjel hazautazott családjához, melynek egyik kedves kis leánytagját súlyos természetű, fertőző betegségben hagyta odahaza eljövetele alkalmával. Be kellett látnunk, hogy apai szívétől nem kívánhatunk még súlyosabb áldozatot annál, a mit három esti előadásának megtarthatása érdekében hozott. Az elmaradt előadás helyett dr. Pruzsinszky Pál theol. igazgató volt szíves előadás tartására vállalkozni. Kálvin levelei. Kálvin leveleiről, erről a nagy kincsesbányáról tartott lelkes előadást. Már évek óta munkálkodik azon, hogy anyanyelvünkön is hozzáférhetővé tegye ezeket az értékes kincseket. Ezt a nehéz és sok tanulmányt igénylő munkát csak olyan lélek tudja végezni, a ki igazán át van hatva attól a tudattól, hogy Isten emez alázatos lelkű szolgájának alapos megismerése erősítőleg hat a véle foglalkozók hitéletére is. Kálvin maga is érezte levelei közzétételének fon-