Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-24 / 8. szám

és a fatalizmus kérdését tisztázta. Rámutatott arra, hogy a predestináczió nem fatalizmus. Vázolta, hogy miben egyezik, majd azt, hogy miben tér el a kettő egymástól. Végső eredményül megállapította, hogy a kiválasztottság kizárja a fatalizmus gondolatát, ha élő a hit. A predestináczió és a bűn kérdésére térve át, utalt arra a vádra, a melyet többen hangoztatnak, hogy a predestináczió elve alapján maga az Isten a szerzője a bűnnek. Szerinte a bűn lehetősége: a „posse peccare" Istentől való, de a bűn lehetőségének valósággá válása misztérium. Rámutat arra az érdekes jelenségre, hogy a predestináczió hite teremtette a legerősebb bűntudatot. Végezetül a predestináczió és az imádság problémájával foglalkozott. Az imádság nem üzletkötés Istennel, hanem társalgás Véle. Az imádság igazi lényege: „Legyen meg a Te akaratod". Ez maga a predestináczió. Az imádság és a predestináczió viszonyát a gyermek és édesanyja viszonyával fejezhetjük ki a leghívebben. A gyermek is sok mindent kér anyjától, édesanyja mégis csak azt adja meg néki, a mi javára válik. A predestináczió tana egyre nagyobb arányokban terjed. A „sola gratia" hite már predestináczió. Az Istenben való hit is predestináczió — tágabb értelemben véve. Az elvettetés gondolata borzasztó. Maga Kálvin is „decretum horribilé"-nek nevezte. Az elvettetésnél megkell állanunk az élet példái előtt. Lázadozhatunk ellene, mégis előttünk áll sok esetben. Már Augusztinus is rámutatott ennek a lázadozásnak a jogosulatlan voltára: „mintha az állatok lázadnának föl Isten ellen, miért nem teremtette őket embernek!" A századok folyamán sokan próbálták a predestináczió éleit enyhíteni. Az egész predestináczió azon fordul meg: ki nagyobb: az Isten vagy az ember? Van-e Istennek annyi hatalma, hogy egész életünket irányítsa? A kálvinizmus és a darwinizmus találkoznak, de az emberek szelekcziót akarnak, nem elekcziót! Az első hozzászóló, Nagy Béla (Sárospatak), hangoztatja, hogy a mi a predestináczióban vallás, a legbensőbb lényege a keresztyénségnek: az elválasztás, elrendelés gondolata már az ó-testamentumban is ott van. Augusztinus is, a reformátorok is tanították valamennyien a predestinácziót, de a lutheránusok megijedtek tőle. A r. kath. egyházban nem fogadhatják el, mert ott nincs egyéni üdvbizonyosság. Az elvettetést hagyjuk el. A predestináczió keskeny virágos ösvény áz Isten választottai számára. Ezen tövisek is vannak, de ezeket elviseli a hívő lélek. Dr. Ravasz László szerint háromféle szempontból: vallásbölcsészeti, theologiai és gyakorlati szempontból lehet a predestináczióról vitatkozni. A vallásbölcsészetire már Fülep mutatott rá előző nap. Theologiailag a predestináczió az a tétel, a mellyel a vallás legbelsőbb lényege kifejezésre jut. A vallásos mélység és a predestináczió szigora közt összefüggés van: minél erősebb vallásos érzésünkből fakadólag az Istentől való függésünk,fannál^erősebb a predestináczióban való hitünk. A predestináczió botránykő. A ki megbotránkozik rajta, az nem hívő: a hívőre nem csak magától értetődő, hanem sziikségképeni dolog! Az akaratszabadságnál kettőt kell megjegyezni : minden akarat determinált, és az ok törvényén kívül álló lét nincs. Az ember szolga, de ahhoz megy szolgálni, akit szeret. A legnagyobb úr, Jézus Krisztus új szolgaságba hajtja bele: Isten dicsőségébe. Az elvettetésről előtte szóló azt indítványozta, hogy vessük el. Az elvettetés abszolút formáját ő sem helyesli: a keresztyén reménységnek van kivezető útja. Bármely elvettetés csak időleges elvettetés. A sajtó szerepe jövő munkáinkban. A második előadást Forgács Gyula péczeli lelkész, theol. m. tanár, az egyházépítő munkásság kiváló elméleti és gyakorlati művelője tartotta „A sajtó szerepe jövő munkáinkban" czímmel. Előadása bevezetés kívánt lenni a Ref. Sajtóegyesületnek azt követőleg tartott alakuló közgyűléséhez. A predestináczió fölött megindult magas színvonalú vitára czélozva, azzal kezdte szavait, hogy a hegyről le kell szállanunk a völgybe. Itt nagy tömeg nyüzsög, morog, vádaskodik. Első dolog, a mivel tisztában kell lennünk, az, hogy az a sajtó, a mit megteremteni akarunk, csak tiszta ref. szellemű sajtó lehet. Majd fölsorolta a sajtó terén való szégyenletes hátramaradottságunk kiáltó bizonyságait. Ott tartunk, a hol a hottentották: a Brit és Külföldi Bibliai Társaság kegyelméből olvassuk anyanyelvünkön a Bibliát. Énekeskönyvünket is idegenek nyomják. Nincsenek jó tankönyveink. Lapjaink terén is nagy bajok uralkodnak. Az erőket egyesíteni kellene. Hatalmas irodalomra: védelmi irodalomra lenne szükség. Az iratterjesztést is öntudatosan meg kell szervezni. A Brit Társaság 28 iratterjesztője közül 2 ref. és ev., 26 baptista; a Hornyánszky czég és a Skót Traktátus Társulat 14 iratterjesztője közül egy se ref. vagy ev.! E mellett ne feledjük, hogy nekünk nem csak csizmás iratterjesztőkre van szükségünk, hanem a legelőkelőbb szalonokban megfordulókra is! A hozzászólók közül Megyeresy Béla (Budapest) kiemelte az iratterjesztés fontosságát. Nagyban előmozdítják ezt a templomok bejáróinál elhelyezett üvegszekrények, a hol a hívek szeme megakad az újabb és újabb vallásos iratokon, lapokon. Murányi János (Budafok) rámutatott a r. kath. és a szocziálista sajtószervezetek mintaszerű voltára. A magyar kálvinizmus^és a magyar politika. D. u. 4 órakor, dr. Szilassy Aladár elnökletével, „A magyar kálvinizmus és a magyar politika" kérdése került szőnyegre Az érdekes kérdés előadására Nagy Béla sárospataki theol. tanár vállalkozott. Külön kálvinista politika nincs, nem is lehet